A 20. és 21. század tudományos fejlődése alapvetően átformálta a halállal kapcsolatos ismereteinket. Ezzel párhuzamosan egyre gyarapodott azon emberek száma, akiket a halálból hoztak vissza az orvosok. A haldoklás során ezek a személyek fokozódó tudatosságról számoltak be, amit – meglehetősen tudománytalan módon – halálközeli élménynek hívunk.
A kérdéskört most egy új tanulmány vizsgálta, aminek szerzői számos tudományterület (többek között idegtudomány, pszichológia, pszichiátria, társadalomtudományok) elismert szakértői. A fő konklúzió, hogy a halálközeli élmény nem tekinthető hallucinációnak, ez pedig a következő megállapításokból szűrhető le.
Az újraélesztés megmutatta, hogy a halál nem egy abszolút állapot, sokkal inkább egy folyamat, amit szerencsés esetben vissza tudunk fordítani"
– magyarázta az Annals of the New York Academy of Sciences tudományos folyóiratban megjelent publikáció vezető szerzője, Sam Parnia. A szakértő elmondta, hogy az agysejtek nem károsodnak visszafordíthatatlanul rögtön a szívleállást követő oxigénhiány miatt, helyette órákon keresztül „haldokolnak".
A folyamat lehetővé teszi a kutatóknak, hogy objektíven tanulmányozzák a halállal kapcsolatos fiziológiai és mentális eseményeket.
A tudósok szerint a bizonyítékok azt sugallják, hogy sem a fiziológiai, sem a kognitív folyamatok nem érnek véget a halállal, és bár az áttekintett tanulmányok nem tudták egyértelműen igazolni a betegek halállal kapcsolatos tapasztalatainak és állításainak valódiságát, kizárni sem lehet azokat.
Nagyon kevés tanulmány vizsgálja tárgyilagosan és tudományosan a halál folyamatát, de ezek a kutatások mélyebb betekintést nyújtanak az emberi tudat működésébe, és megágyaznak a jövőbeni kutatómunkáknak"
– összegezte gondolatait Parnia.