Az emberiség történetének nagy részében az élelemhez való hozzáférés szűkösnek bizonyult, és az úgynevezett aktív élet nem volt választás kérdése. Az embereknek évezredeken át költözniük kellett egyik helyről a másikra, hogy élelmet találjanak, ám miután táplálkoztak, akkor minden esetben pihentek, hogy energiát spóroljanak, hiszen nem tudhatták, honnan és mikor jutnak a következő étkezéshez.
Ha valaki arra vágyik, hogy edzőterem helyett leüljön és megnézzen egy sorozatot, vigasztalhatja az a tudat, hogy a pihenés természetes emberi hajlam
– mondta Carol Maher, a Dél-Ausztráliai Egyetem professzora és az Orvosi Kutatási Jövő Alap feltörekvő vezetője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A 21. századi életmódunk ennek ellenére azonban túl sok ülést és pihenést foglal magában; ám technológia, az autók és más, mozgástakarékos eszközök révén a testedzés már nem feltétlenül szükséges a napi túléléshez.
Mégis: ha fizikailag inaktívak vagyunk, az szörnyű következményekkel járhat az egészségünkre nézve. A The Lancet című tekintélyes orvosi folyóiratban megjelent metaanalízis szerint
a fizikai inaktivitás a vastagbélrák kialakulását 30-40 százalékkal, a mellrákét 30 százalékkal, a 2-es típusú cukorbetegségét 20-60 százalékkal emelheti,
miközben 50 százalékkal nagyobb a korai halálozás kockázata, mint a fizikailag aktív embertársaké.
Az ausztrál felnőttek (18-65 évesek) számára ajánlott legalább 150 (de lehetőleg 300) perc közepes intenzitású fizikai tevékenység minden héten. A mérsékelt intenzitású gyakorlat lehet gyors séta, könnyű mozgás vagy akár fűnyírás is.
Ha valaki hajlandó erőteljes fizikai tevékenységet végezni, akkor ennek csak a felére van szüksége, ami hetente 75-150 percet jelent
– magyarázta Ben Singh, a Dél-Ausztrál Egyetem kutatója. – Ez lehet minden olyan, úgymond megerőltető mozgásforma, ami közben nehezen tudnánk beszélgetni: kocogás vagy futás, de például a futball vagy a tenisz is.
A szakemberek különféle tevékenységtípusokat javasoltak, mivel a különböző fizikai tevékenységek, különböző előnyökkel járnak.
Az izomerősítő gyakorlatokat, például a súlyemelést vagy a fekvőtámaszokat csak hetente kétszer ajánlják, hogy a csontok és az izmok erősek maradjanak.
Ám ha mindez első hallásra túl bonyolultnak tűnik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy minden típusú testmozgás jót tesz nekünk.
A pszichológusok szerint a motivációnak két fő típusa van: a külső (extrinzik), vagy pedig belülről jövő (intrinzik).
A belső motiváció belülről fakad, például ha teszünk valamit a személyes jutalomért vagy kihívásért cserébe. A külső motiváció viszont külső tényezőkből fakad, mint például a jutalom megszerzése vagy a büntetés elkerülése.
Ahogy arra a szakemberek rámutatnak, növelhetjük a belső motivációnkat, ha felismerjük, miért is fontos számunkra az edzés, de a külső motivátorok is segíthetnek a testmozgás megkezdésében:
+1 Legyünk türelmesek magunkkal, és tartsuk szem előtt a folyamatot: körülbelül három-négy hónapba telik, amíg kialakul egy ehhez köthető szokás. Jó hír, hogy ezt követően már a belső motivátorok veszik át az irányítást, hogy az egész rutinná alakul.