Az AR3038 nevű napfolt a Föld méretének 2,5-szeresére nőtt, így átmérője – a cikk írásakor - nagyjából 31 900 kilométer. Ez a folyamat a Spaceweather.com űridőjárással foglalkozó portál szerint alig 24 óra alatt ment végbe június 19. június 20. között.
A napfoltok olyan sötét foltok a Nap felszínén, ahol a Nap plazmájából származó elektromos töltések áramlása által létrehozott erős mágneses mezők csomókat képeznek, majd hirtelen elszakadnak. Az így felszabaduló energia sugárzást idéz elő, amit napkitörésnek nevezünk, ezzel párhuzamosan pedig robbanásszerűen napanyag távozik a csillagunkból, e folyamat a koronakidobódás (rövidítve CME).
Tegnap az AR3038 napfolt nagy volt. Ma hatalmas. A gyorsan növekvő napfolt mindössze 24 óra alatt megduplázta méretét"
- írja a Spaceweather.com.
Az AR3038 instabil 'béta-gamma' mágneses mezővel rendelkezik, amely az M-osztályú (közepes méretű) napkitörések energiáját rejti magában, és közvetlenül a Földdel szemben helyezkedik el."
Amikor egy napkitörés eléri a Föld felső légkörét, a kitörés röntgen- és ultraibolya sugárzása ionizálja az atomokat, lehetetlenné téve a nagyfrekvenciás rádióhullámok visszaverődését, ami rádiókimaradást okoz. Rádiókimaradások a Föld azon területein fordulnak elő, amelyeket a Nap megvilágít, miközben a kitörés zajlik; az ilyen kimaradásokat növekvő súlyosság szerint R1-től R5-ig osztályozzák.
Riasztóan gyors növekedése ellenére az óriási napfolt csak első látásra ijesztő. A kitörések, amelyeket nagy valószínűséggel produkálni fog M-osztályú napkitörések, ezek általában csak rövid rádiókimaradásokat okoznak. A kitörés hatásai az Európai Űrügynökség szerint várhatóan a Föld sarkvidékeit érintik majd.
Emellett azért sem kell félnünk, mert a Föld mágneses mezeje véd a koronakidobódások káros hatásaitól.
A tudósok szerint a jelenkori történelem legnagyobb napvihara az 1859-es Carrington-esemény volt, amely nagyjából 10 milliárd 1 megatonnás atombombával megegyező energiát szabadított fel. A Földbe csapódó erőteljes naprészecske-áradat az egész világon megsütötte a távírórendszereket, és a telihold fényénél is fényesebb sarki fényt okozott, amelyet még a Karib-tenger déli részén is látni lehetett.
Ha egy hasonló esemény ma bekövetkezne, az több billió dolláros kárt okozna, és áramkimaradásokat idézne elő szerte a bolygón.