2014-ben egy tárgy zuhant az óceánba Pápua Új-Guinea partjainál. Az akkor gyűjtött adatok azt jelezték, hogy a meteorit egy csillagközi objektum lehet, és ha ez igaz, akkor ez csak a harmadik ismert ilyen objektum (az Oumuamua és a Boriszov után); és az első, amelyről tudjuk, hogy a Földön van.
A CNEOS 2014-01-08 névre keresztelt csillagközi objektum a feltételezések szerint körülbelül fél méter széles lehetett, és lehetséges csillagközi eredetét először Amir Siraj akkori végzős hallgató és Avi Loeb, a Harvard professzora ismerte fel.
Az objektum pályájára vonatkozó katalógusadatok alapján Siraj és Loeb arra a következtetésre jutott, hogy a szokatlanul nagy heliocentrikus sebessége miatt a Naprendszeren túlról származhat
- más szóval, olyan sebességgel mozgott, ami arra utal, hogy nem a Nap gravitációs kútján belülről jöhetett.
Van azonban egy bökkenő. Az objektum Földbe való becsapódásának mérésére használt adatok az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának egyik kémműholdjáról származnak, amelyet a földi katonai tevékenységek megfigyelésére terveztek. Így tehát a mérés pontos hibaértékei gondosan őrzött titoknak számítanak. Az amerikai hadsereg óvakodik attól, hogy műholdjuk pontos képességei közkinccsé váljanak. A részletek ismerete nélkül a tudományos közösség nagy része érthető módon továbbra sem hajlandó hivatalosan csillagközi objektumnak minősíteni a CNEOS 2014-01-08-at. Siraj és Loeb tanulmánya ezért egyelőre publikálatlan marad, mivel még nem ment át a szakmai lektoráláson.
A két kutató megállapításai 2022 áprilisában nyertek megerősítést, amikor Joel Mozer, az Egyesült Államok Űrhadseregének vezető tudósa felülvizsgálta a szóban forgó titkos adatokat, és megerősítette, hogy a NASA-nak bejelentett sebességbecslés kellően pontos ahhoz, hogy csillagközi pályára utaljon.
Bár a CNEOS 2014-01-08 hivatalos tudományos besorolása továbbra is a levegőben lóg, az amerikai űrhadsereg nyilatkozata elég volt ahhoz, hogy Siraj és Loeb meggyőződjenek az objektum csillagközi eredetéről, és javaslatokat fogalmazzanak meg annak felkutatására, valamint tanulmányozására.
A Föld légkörébe lépve a meteorit nagy része valószínűleg elégett, és csak töredékeket hagyott maga után, amelyek szétszóródtak az óceán mélyén. Szerencsére nincs minden veszve, mivel a műhold követési adatai a szél- és óceáni áramlási adatokkal kombinálva észszerű, mindössze 10 km x 10 km-es keresési területet biztosítanak. Ami még fontosabb, hogy a szilánkok várhatóan mágnesesek, így egy nagy mágnessel vontató hajó potenciálisan fel tudná szedni a parányi meteoritdarabokat az óceánfenékről. Siraj és Loeb pontosan ezt tervezi, és ennek megvalósítása érdekében együttműködést kötöttek egy óceántechnológiai tanácsadó céggel.
Egyelőre azt sem tudni, hogy a CNEOS 2014-01-08 természetes vagy mesterséges eredetű objektum. Nyilván az előbbi a valószínűbb, de ebben az esetben is érdemes lenne felkutatni, mivel sok dolgot elárulhat a Naprendszeren kívüli kőzetanyag összetételéről.