Meglepő összefüggést találtak a szálló por és az úthálózatok között

Hogyan függ össze a levegőben található szálló por mennyisége a közlekedéshálózat sűrűségével? Többek között erre a kérdésre keresték a választ a Szegedi Tudományegyetem geográfusai, akik a közlekedési hálózatok térbeli jellemzőinek levegőminőségre gyakorolt hatásait mutatják be egy rangos nemzetközi folyóiratban publikált tanulmányukban - tájékoztatta szerkesztőségünket a Szegedi Tudományegyetem.

Komoly egészségkárosodást okozhat

Ahogy arra a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) rámutatott, a levegőminőség változásait extrém esetben – például füst – mindenki azonnal érzékeli, azonban a szálló por apró méretű szilárd és cseppfolyós alkotói a legtöbb esetben rejtve maradnak érzékszerveink előtt. A levegőben szálló por – úgynevezett PM10, azaz 10 mikrométernél kisebb – részecskéi akkor válnak csak láthatóvá, ha azok leülepednek. A láthatatlan szálló por mennyiségét elsősorban a környezetvédelmi szakembereknek kell ismerniük, hiszen

a lebegő részecskék tartós belélegzése komoly egészségkárosodást okozhat.

A levegőmérő állomások eloszlása a tájtípusok és a kibocsátás alapján Forrás: Szegedi Tudományegyetem

A kutatók kiemelték: a légzőszervi megbetegedések jelentik a harmadik leggyakoribb halálokot az Európai Unió tagállamaiban. A szálló por mennyiségéről az Európai Unió Környezetvédelmi Ügynöksége ad tájékoztatást közel 3000 városi, vidéki és városperemi helyszínen elhelyezett mérőállomás adatai alapján.

A szegedi kutatók ennek az európai léptékű adatbázisnak az adatait – az évi átlagos PM10 koncentrációt – hasonlították össze a közutak, autópályák és vasutak térszerkezetével, a hálózat sűrűségével, a közutak és vasutak PM10 mérőpontoktól mért távolságával.

Digitális térképeket használtak fel vizsgálataikhoz, melyeket a Földrajzi Információs Rendszerek kínálta eszköztárral, geoinformatikai szoftverekkel elemeztek.

Megállapításaink szerint a városi környezetben a szálló por mennyisége és a burkolt közúthálózat sűrűsége szoros összefüggést mutat egymással

– tudtuk meg dr. Szilassi Pétertől, a Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék docensétől. – Minél nagyobb a közutak sűrűsége, annál több port kell belélegezniük a városlakóknak.

Hozzátette: ez az eredmény nem meglepő, hiszen közismert tény, hogy a szálló por szennyezés egyik fontos származási helye a közlekedés. Az viszont a tudósokat is meglepte, hogy a városi mérőpontok 1 kilométeres körzetében, míg a vidéki és városperemi mérőállomások 3 kilométeres körzetében is kimutatható a közúthálózat sűrűségének hatása a szálló por koncentrációra.

A vasúthálózat kifejezetten javítja a levegő minőségét

Szilassi Péter szerint az egyes úttípusok közül városperemi zónákban az autópályák sűrűsége mutatja a legerősebb összefüggést a szálló por mennyiséggel, mivel ezeken a szakaszokon gyorsítanak vagy lassítanak legtöbbször a járművezetők.

Ezzel szemben az autópályák sűrűségének már nincs kimutatható hatása vidéken a szálló por évi mennyiségére, mivel a nagyjából egyenletes sebességgel haladó járművek sokkal kevésbé szennyezik a levegőt

– emelte ki dr. Szilassi Péter. – A kutatás talán legmeglepőbb eredménye az a tény, hogy a sűrű vasúthálózat kifejezetten javítja a levegő minőségét.

A kutatás talán legmeglepőbb eredménye az a tény, hogy a sűrű vasúthálózat kifejezetten javítja a levegő minőségét Forrás: MTI/H. Szabó Sándor

A MDPI Sustainability tudományos szaklapban publikált tanulmány szerzői kimutatták, hogy a városokban a mérőpontok akár 3 kilométeres körzetében is érvényesül a vasúthálózat jótékony, szálló por koncentrációt csökkentő hatása. Ez az első hallásra meglepő eredmény azzal magyarázható, hogy a villamosított vasúti szerelvények mozgása révén menetszél keletkezik, amely ventillációs folyosókat képez a városokban.

A publikáció eredményei amellett, hogy hozzájárulnak a városi levegőminőséget befolyásoló földrajzi tényezők jobb megértéséhez, hozzájárulhatnak a fenntartható várostervezéshez, segíthetik a közút és vasúthálózat környezetbarát tervezését.

A tanulmány első szerzője, a Szegedi Tudományegyetem Földrajz - és Földtudományi Intézetének elsőéves doktorandusz hallgatója, Seyedehmehrmanzar Sohrab, aki a hazája, Irán táj és környezettervezési gyakorlatában is hasznosíthatónak tartja a Stipendium Hungaricum ösztöndíj által támogatott kutatása eredményeit.