Csak a jó ritmusérzékkel rendelkező hímekhez vonzódnak

A szirtiborz saládi kötelékben él, nappal aktív, rövid portyázásokat tesz táplálékszerzés céljából és gyakran napozik a sziklákon

Köztudott tény, hogy a zenei tehetség csábító erővel bírhat. Ám balladát énekelni vagy egy hangszeren játszani csak akkor „működik", ha a zenész ügyes. Úgy tűnik, ugyanezek a szabályok érvényesek az állatvilágban is. A hím szirtiborzok szaporodási sikere ugyanis ahhoz kapcsolódik, hogy képesek-e megtartani a ritmust az udvarlás során. Más szóval: azok a hímek, akik „jól énekelnek", nagyobb valószínűséggel lesznek sikeresek a párzás során.

Vlad Demartsev az izraeli Tel Avivi Egyetem kutatója már húsz éve tanulmányozza a szirtiborzokat (Procavia capensis). Ahogy arra rámutat, ezek az állatok társas emlősök, kiterjedt hangrepertoárral, és a hímek viszonylag sok „dalt" képesek „előadni".

Ráadásul minden dallamnak jellegzetes elemei vannak, amelyeket „kidolgozott vokális megjelenítésekké kombinálnak".

Demartsev és kollégái korábbi tanulmányaik során már kimutatták, hogy a szirtiborzok dalai akusztikus és időbeli szerkezettel rendelkeznek, ami jól tükrözi a jeladó minőségét és társadalmi státuszát. Azt is felfedezték, hogy a dalok menete hasonló mintákat követ, mint az emberi zenei stílusokban.

A dalaikban regionális dialektusok vannak, így a közelben élő egyének jobban hasonlítanak egymáshoz

– mondta Demartsver a ZME Science online portálnak. – Hajlamosak crescendó-ban énekelni, tehát az ének előrehaladtával egyre hangosabbak, és a daluk vége felé érik el a csúcskomplexitást.

Bár a szirtiborzok pont úgy néznek ki, mint egy rágcsáló, ám ez a faj valójában az elefánthoz hasonló fogakkal, lábujjakkal és koponyaszerkezettel rendelkezik.

Erős őrlőfogai felmorzsolják a kemény növényzetet, és két nagy metszőfoga idővel kis agyarrá fejlődik.

Az udvarlási dalokban fellelhető ritmus szerepét vizsgálva Demartsev és munkatársai a szirtiborz közösségek napi reggeli tevékenységét figyelték meg 2002 és 2013 között egy izraeli természetvédelmi területen. Információkat gyűjtöttek a viselkedésekről és a hangadásokról, majd a genetikai adatokat és hangfelvételeket a laboratóriumukban elemezték.

A szirtiborz saládi kötelékben él, nappal aktív, rövid portyázásokat tesz táplálékszerzés céljából és gyakran napozik a sziklákon Forrás: Pinterest

Az eredmények azt mutatták, hogy a szirtiborz hímek stabil ritmust tartanak és a hangokat rendszeres időközönként hallatják.

A gyakrabban éneklő hímeknek általában több túlélő utóda születik

– mutatott rá Lee Koren, a tanulmány társszerzője. – Ennek az az oka, hogy bizonyos ritmusok és stabilitás a reproduktív sikerhez kapcsolódik.

Az Animal Ecology folyóiratban publikált tanulmány szerint bizonyos fiziológiai gyengeségek negatív hatással lehetnek a szirtiborzok azon képességére, hogy precíz és ritmikus hívásokat hozzanak létre. Ez azt mutatja, hogy a hímek udvarlási énekének ritmusa az egészség jelzője, valamint a nőstények számára a leendő partnerek megfelelő mutatója lehet.