Ez a koffeinszármazék javítja a gyerekkori rövidlátást

Illusztráció

A koffein egy anyagcsereterméke, a 7-metilxantin lassítja a gyerekkori rövidlátás rosszabbodását. Dániában 2009 óta használják erre a célra, de most már hosszú távú utánkövetés is igazolja a hatékonyságát.

Az eredményeket közlő kutatók szerint ha az anyag a nagy klinikai vizsgálatokban is biztonságosnak és hatékonynak bizonyul, a 7-metilxantin hasznos segítség lehet egy olyan szemprobléma kezelésében, amellyel szemben pillanatnyilag csak elég korlátozott terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre.

A gyerekkori rövidlátás rendszerint úgy alakul ki, hogy a szemgolyó túlságosan hosszúra nő, ezáltal az optimális alakjához képest megnyúlik és elvékonyodik. A probléma 6-7 éves korban szokott kezdődni, és egészen 16-20 éves korig rosszabbodhat. A rendellenesség ráadásul egy sor egyéb, a szem egészségét és a látás épségét érintő gondot hozhat magával, mint a makula-degeneráció, a szürkehályog, a zöldhályog, illetve a retinaleválás.

Korábbi kutatások azt sugallták, hogy a koffein egyik anyagcsereterméke, a 7-metilxantin (7-MX) gátolja a szem tengelyirányú (axiális) túlnövekedését. A 7-MX-et ezért Dániában már 2009 óta alkalmazzák a gyerekkori rövidlátás kezelésére. Mostanáig ugyanakkor hiányzott a hatásának hosszútávú utánkövetése, így a kutatók szerettek volna pontos képet kapni arról, hogyan alakul a gyerekkori rövidlátás az évek során azokban, akik 7-MX-kezelésben részesülnek.

A British Journal of Ophthalmology folyóiratban megjelent tanulmány szerzői ezért 711 gyerek (356 lány és 355 fiú) szemészeti kórtörténetét tekintették át, akiket ugyanazon a dániai szemklinikán kezeltek 2000 júniusa és 2021 januárja között.

A kezelés során valamennyi gyerek átfogó szemvizsgálatban részesült, melynek része volt a szem tengelyirányú hosszúságának mérése. Közülük 624-en szedtek 7-MX tablettákat napi legfeljebb 1200 mg (átlagosan 470 mg) dózisban, 87-en viszont különböző okokból kifolyólag nem szedtek 7-MX-et.
A kezelés kezdetekor a gyerekek átlagéletkora 11 év volt (a legfiatalabb gyerek 7, a legidősebb 15 éves volt a terápia kezdetén). A szemük tengelyirányú hosszát és rövidlátásuk mértékét átlagosan 3 és fél évig (legalább 11 hónapig, legfeljebb 9 évig) követték nyomon.

Illusztráció Forrás: Science Photo Library

A kutatás során a szemfunkció sztenderd mértékegységét, a dioptriát használták a rövidlátás súlyosságának felmérésére. A kísérletbe belépő gyerekek átlagos rövidlátása -2.43 dioptria (D) volt, amely a megfigyelési időszak alatt átlagosan további 1.34 dioptriával romlott. A -3.00 D-t középsúlyos, a -6.00 D-t súlyos rövidlátásnak tekintik. Az átlagos tengelyirányú szemhossz 24.4 mm volt kezdetben, és átlagosan 0.21 mm-rel nőtt évente.

A vizsgálat kimutatta, hogy a 7-MX-kezeléssel összefüggésben lassabban romlott a gyerekek rövidlátása, illetve kisebb mértékben nyúlt meg a szemtengelyük, és a magasabb dózisok hatékonyabbnak tűntek e téren.

Az adatok alapján a kutatók úgy becslik, hogy egy átlagos 7 évesnek, aki -2.53 dioptriás rövidlátással jelentkezik be a szemészeten, 7-MX kezelés nélkül a következő hat év alatt várhatólag további 3.49 dioptriát romlik a szeme, míg napi 1000 mg 7-MX szedése mellett a várható romlás csak 2.65 dioptriányi. Az axiális hosszúságot illetően 7-MX nélkül 1.80 mm-es, napi 1000 mg 7-MX-szel 1.63 mm-es növekedés várható ebben a 6 éves időszakban.

A szerzők számításai szerint ha egy rövidlátó gyermek 11 évesen kezd napi 1000 mg 7-MX-et szedni, az elkövetkező 6 év alatt várhatóan 1.43 dioptriát fog romlani a szeme, míg 7-MX nélkül 2.27 D-t, az axiális hosszúság pedig 1.01 mm helyett csak 0.84 mm-rel fog növekedni.

A 7-MX-et szedő gyerekek közül senki sem számolt be mellékhatásról a megfigyelési időszak alatt.

Az eredmények egybecsengenek a korábbi kísérletes munkák következtetéseivel – szögezik le a szerzők, hozzátéve, hogy ez csupán egy megfigyeléses jellegű tanulmány, amely ráadásul nem vett tekintetbe egyéb potenciális befolyásoló tényezőket, mint az örökletes faktorok, a szabadban töltött idő, az etnikai hovatartozás, vagy a közelre nézést igénylő feladatokkal való foglalatoskodás időaránya. Ez a tanulmány ezért nem alkalmas az ok-okozati összefüggés egyértelmű megállapítására; ehhez randomizált vizsgálatra lenne szükség, amelyben a kezelési és a kontroll karra véletlenszerűen osztják el a pácienseket.

Ezzel együtt a cikk az alábbi konklúzióval zárul: „A gyerekkori rövidlátás kezelésére jelenleg alkalmazott módszerek nem kellően hatékonyak a súlyos rövidlátás kialakulásának megelőzésében, és a 7-MX értékes hozzájárulásnak bizonyulhat a terápiához, amennyiben a jövőbeni randomizált és kontrollált vizsgálatok beigazolják az oksági összefüggést és a szer hatékonyságát."