Az elhízás emberek százmillióit érinti világszerte, ami értékes betekintést enged abba, miként csökkenthető az elhízás kockázata egy viszonylag egyszerű módon – csupán egy néhány órával korábban elfogyasztott étkezéssel.
Korábbi tanulmányok már azonosították az összefüggést az étkezések időzítése és a súlygyarapodás között,
ám a tudósok most közelebbről is meg akarták vizsgálni ezt a kapcsolatot, valamint ki akarták kutatni a mögöttes biológiai okokat.
Szerettük volna tesztelni azokat a mechanizmusokat, amelyek magyarázatot adhatnak arra, hogy miért növeli a késői étkezés az elhízás kockázatát
– mondta Frank Scheer, a bostoni Brigham and Women's Hospital idegkutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az általunk és mások által végzett korábbi kutatások kimutatták, hogy a késői étkezés összefüggésbe hozható az elhízás fokozott kockázatával, a testzsír növekedésével és a fogyás csökkenésének sikerével; szerettük volna megérteni, hogy miért.
A Cell Metabolism című folyóiratban publikált tanulmányt szigorúan ellenőrizték, amelybe tizenhat olyan résztvevőt vontak be, akiknek testtömeg-indexe (BMI) túlsúlyos vagy elhízott tartományba esett.
Valamennyi önkéntes két különböző, hat napig tartó kísérleten ment keresztül, akinek az alvását és étkezését szigorúan ellenőrizték.
Az egyik kísérletben a résztvevők betartották a napi háromszori étkezést a szokásos időben: reggeli 9 órakor, ebéd 13 órakor és vacsora 18 óra körül, míg a másikban a három étkezést későbbre tolták: az első 13 órakor, az utolsó 21 óra körül történt.
A csapat vérminták, felmérési kérdések és egyéb mérések révén számos megfigyelést tudott végezni. Akik később étkeztek, azoknál a leptin hormon szintje – amely jelzi, hogy jóllaktunk – 24 óra alatt alacsonyabb volt, ami azt jelzi, hogy a résztvevők éhesebbnek érezték magukat, miközben a kalóriák lassabb ütemben égtek el.
A tesztek azt is kimutatták, hogy a zsírszövet génexpressziója – amely befolyásolja a szervezet zsírraktározását – fokozta a zsírszövetet felépítő adipogenezis folyamatát és csökkentette a zsírbontást végző lipolízist.
Itt fiziológiai és molekuláris mechanizmusok kombinációját vizsgálták, amelyek növeték az elhízás kockázatát.
Ezeket a hatásokat az olyan zavaró változók szabályozásával különítettük el, mint a kalóriabevitel, a fizikai aktivitás, az alvás és a fényexpozíció, de a való életben e tényezők közül sokat befolyásolhat az étkezés időzítése
– mutatott rá Scheer. – Érdemes szem előtt tartani, hogy az elhízás más egészségügyi problémákhoz is vezethet, beleértve a cukorbetegséget és a rákot, és így az elhízás megállítása óriási változást jelentene a világ népességének egészsége szempontjából.
A most publikált tanulmány azt is megmutatja, hogy a korábbra időzített napi étkezés három kulcsfontosságú tényezőre hathat a testünk energia-kiegyensúlyozására és az azt követő elhízás kockázatára, ami egy olyan változás, amelyet
néhány embernek talán egyszerűbb kezelni, mint betartani a diétát vagy a testmozgást.
A szakemberek a jövőben nagyobb léptékű vizsgálatokat terveznek, ahol azt is elemzik majd, hogy más, viselkedési és környezeti változók hogyan változtatják meg az elhízás kockázatának hátterében álló biológiai folyamatokat.