Ahogy arra az egyetem felhívta a figyelmet, ahhoz, hogy megismerhessük a humán betegségek alapját, szükséges volt a teljes genomunk megszekvenálása, vagyis feltérképezése. Ez 2001-re teljesült.
Az azóta rendelkezésre álló adatok óriási lendületet adtak az orvosbiológiai kutatásoknak.
A humán genom teljes ismerete lehetőséget adott a kérdés megválaszolására: milyen mértékben tér el a mai ember örökítő anyaga – genomja – a neandervölgyi ember és a csimpánz genomjától?
A kutatók következő lépésként lehetővé tették, hogy nemcsak élő organizmusokból, hanem több tízezer éve elhunyt, ősi emberi maradványokból is képesek legyenek DNS mintát izolálni
– mondta Prof. Dr. Széll Mártától, az SZTE stratégiai rektorhelyettese. – Ebben a fejlesztésben volt úttörő munkája a fiziológiai és orvosi Nobel-díjjal elismert svéd Svante Pääbo-nak, aki 2010-re lehetővé tette a neandervölgyi ember, majd a gyeniszovai emberi maradványok teljes elemzését.
A svéd professzor által kifejlesztett módszerrel arra a kérdésre is választ kaphatott az emberiség: vajon a beszédkészség kifejlődése csak a Homo sapiensre vonatkozó sajátosság volt, vagy a Neander-völgyi ősember is tudott már beszélni?
Svante Pääbo által elsőként felismert sajátosság, hogy a FOXP2 gén genetikai variánsai arra utalnak, hogy a neandervölgyi beszédkészsége nem fejlődött ki olyan módon, mint később a Homo sapiensé.
Prof. Dr. Széll Márta egy másik érdekességre is felhívta a figyelmet: a kutatók az ősi maradványok DNS szekvenálásának köszönhetően kimutatták, hogy a 3-as humán kromoszómán van egy olyan régió, amelynek egy variánsát a neandervölgyi ősembertől vett át a Homo sapiens. Azoknál az embereknél,
akik ezt a variációt hordozzák és megfertőződnek a SARS-Cov-2 vírussal, nagyobb eséllyel lesz súlyosabb a COVID-19 betegség lefolyása, mint azoknál, akik nem ezt a variánst hordozzák.
Svante Pääbo és kutatócsoportja által kidolgozott genomikai technológiák kiemelkedő szerepet játszanak azokban a genetikai vizsgálatokban is, amelyeket a Szegedi Tudományegyetemen folytatnak a magyarságkutatással kapcsolatban Dr. Török Tibor és Dr. Neparáczki Endre vezetésével.