A Föld és a Hold már nagyon régóta társak, de ez nem volt mindig így. Az óriásbecsapódás-elmélet szerint körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy kisbolygó nekiütközött a fiatal Földnek, aminek következtében bolygónk rengeteg törmeléket dobott ki. Ebből a törmelékből jött létre aztán a Hold. Égi kísérőnk azonban távolodik a Földtől, ennek pedig idővel drasztikus következményei lesznek: a
nappalok hossza megnő, és az élet akár össze is omolhat bolygónkon.
A Hold évente 3,8 centiméterrel távolodik a Földtől. Erre először 1969-ben, a NASA Apollo-missziói során derült fény, amikor néhány tudós valami furcsát vett észre a Holdra telepített fényvisszaverő paneleken. Így derült ki, hogy a Hold valóban távolodik tőlünk. A későbbi tanulmányok meggyőző bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy ez nem új keletű jelenség, már nagyon régóta tart.
A távolodás oka a Föld lassuló tengelyforgása és az árapály-jelenség.
A Hold távolodásának egyik legfontosabb és legközvetlenebb hatása, hogy a nappalok hossza nő.
A távoli múltban, 2,45 milliárd évvel ezelőtt a Földön egy nap hossza mindössze 16,9 óra volt.
Ám mivel messzebb került bolygónktól egy nap ma már 24 órából áll. A tendencia a jövőben is folytatódni fog, így a távolabbi jövő emberisége már 24 óránál hosszabb napokra készülhet, feltéve, ha életben marad. A Hold távolodásának ugyanis sokkal súlyosabb hatásai is lesznek a földi életre.
A legtöbb hideg és meleg óceáni áramlat megszűnik, ami drámai csapást jelent majd az óceáni ökoszisztémára, a partvidékekről nem is beszélve.
Szintén drasztikusan meg fognak változni az évszakaink is. A Hold „kiiktatásával" ugyanis a Föld jobban ki lesz téve a többi égitest gravitációs hatásainak, ami komoly zavarokat okozhat bolygónk időjárásában.