80 éve kezdődött a doni katasztrófa, a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája

A 2. magyar hadsereg katonái a mínusz 30 fokos hidegben és hóviharban, az ellenséges erők nyomása alatt vonultak vissza gyalogosan a fagyos orosz pusztaságban

Nyolcvan éve, 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg jelentős számbeli és technikai túlerőben lévő magasabb egységei az urivi hídfőből kitörve elsöprő erejű támadást indítottak a 2. magyar hadsereg létszámban és felszerelésben sokkal gyengébb alakulatai ellen. Az urivi áttöréssel vette kezdetét az a 2. magyar hadsereg pusztulásával végződött kegyetlenül véres ütközet, ami mind a mai napig a Don-kanyari tragédiaként él a magyar történelmi emlékezetben. A 2. magyar hadsereg pusztulása a magyar történelem legsúlyosabb katonai veresége; a 207 500 fős személyi állomány csaknem kétharmada, 143 ezer fő került a veszteséglistára. A Don-kanyar az 1526-os mohácsi tragédiához hasonlítható katasztrófa.

„Semmi lelkesedést nem tapasztaltam, még azok részéről sem, akik nagyhangú németbarátok voltak, és nem győzték hangoztatni, hogy keresztes hadjáratot viselünk a bolsevizmus ellen. Más dolog politizálni, mint helytállni ágyútűzben."

(Kállay Miklós volt miniszterelnök)

Tragikus következményei lettek a magyar hadba lépésnek

Az 1941. június 26-i - máig nem teljesen tisztázott hátterű - kassai incidensen felháborodott Horthy kormányzó még az aznap délutánra összehívott koronatanácson közölte, hogy a „hitszegő" szovjet bombatámadás miatt Magyarország hadiállapotba került a Szovjetunióval. ( A Honvéd Vezérkar gyorsjelentése szerint a Kassára ledobott bombák szovjet gyártmányú harceszközök voltak, a szerk.) A minisztertanács tagjai közül egyedül csak a belügyminiszter,

Keresztes-Fischer Ferenc szavazott a hadiállapot deklarálása ellen,

mondván, hogy „nem kell annyira sietni".

Horthy kormányzó döntött a Szovjetunió elleni hadba lépésről Forrás: Magyar Fotóarchívum

Másnap, június 27-én Bárdossy László miniszterelnök az alsóház plenáris ülésén napirend előtt felszólalva bejelentette, hogy a kassai bombatámadás miatt Magyarország hadiállapotban áll a Szovjetunióval. Végül Bárdossy elhamarkodott döntése nyomán Magyarország a saját elhatározásából, önként lépett be a Szovjetunió elleni hadjáratba, ami végzetes következményekkel járt az ország számára.

Bárdossy László (a kép jobb szélén) eleinte Teleki Pál szellemében alakította a külpolitikát, de később teljesen németpártivá vált Forrás: Bundesarchiv/O. Ang.

Az 1941 júliusában a keleti frontra kiküldött mintegy 40 ezer fős Kárpát-csoportot annak ellenére, hogy hadászati szempontból csak a Moszkva irányába törő német Közép hadseregcsoport fő csapását kiegészítő műveletekben vett részt, súlyos veszteségek érték.

Mindez kijózanítóan hatott a budapesti politikai vezetésre,

amely az elszenvedett veszteségek hatására 1941 őszén a magyar haderő kivonását kérte a németektől a keleti frontról.

Német Stug-III rohamlöveg a keleti fronton. 1941 decemberére kifulladt a német offenzíva Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ami azonban 1941 júniusában még önkéntes elhatározásnak számított, az 1941 novemberére olyan kötelezettségé változott, amelyből egyoldalúan már nem léphetett ki a magyar kormány. A német véderő főparancsnokság, az Oberkomanndo der Wehrmacht (OKW) ugyanis csak azzal a feltétellel járult hozzá a Kárpát-csoport kivonásához, ha a budapesti politikai és katonai vezetés kötelezettséget vállal öt, német alárendeltségbe kerülő megszálló dandár állomásoztatására a megszállt szovjet területeken.

Vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke élesen szembeszállt az egész magyar hadsereg fronra küldését célzó német követelésekkel Forrás: Magyar Fotóarchívum

Magyarország így végleg benne ragadt a náci Németország Szovjetunió ellen viselt hadjáratában, annak az összes későbbi tragikus következményével együtt.

Ribbentrop arrogánsan az egész magyar haderő keleti frontra küldését követelte

Az 1941. június 22-én elindított Barbarossa hadművelet – a világtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája – a kezdeti látványos német sikerek ellenére 1941. december elejére véglegesen kifulladt. Adolf Hitler a Szovjetunió lerohanását legfeljebb három-négy hónapig tartó villámháborúnak tervezte, ami a kezdeti irdatlan szovjet veszteségek dacára a náci Németország számára vált végzetes, felőrlő hadjárattá. Az 1941. december 6-án elindított nagy erejű szovjet ellentámadás a Wehrmacht leharcolt és a kegyetlen téltől megviselt alakulatait átlagosan 160-250 kilométerre vetette vissza Moszkvától, megrendítő veszteségeket okozva Fedor von Bock vezértábornagy Középső hadseregcsoportjának.

Adolf Hitler pár hónapos villámháborúnak terveze Szovjetunió elleni hadjáratot Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ebben a helyzetben a veszteségek pótlására és az 1942-re tervezett újabb német offenzívához Hitler sokkal nagyobb áldozatvállalást követelt a szövetségeseitől, köztük Magyarországtól is. Ennek szellemében érkezett Budapestre 1942. január 6-án Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter, aki a külügyi tárcát is vezető Bárdossy László miniszterelnökkel lefolytatott tárgyalásain, arrogáns hangnemben az egész magyar honvéd haderő keleti frontra küldését követelte a „szövetségi hűség és áldozatvállalás" jegyében.

Bárdossy László és felesége Von Jagow német követ és neje társaságában Forrás: Bundesarchiv

Bárdossyt mélyen megdöbbentette ez a szemérmetlen követelőzés, és végül csak annyit tudott elfogadtatni a fölényesen viselkedő birodalmi külügyminiszterrel, hogy ha a honvédség egészét nem is, de az ország teljesítőképességének határáig elmenve, egy újonnan felállítandó hadsereget fognak kiküldeni a keleti frontra, az 1942 nyári nagy német offenzíva támogatására.

Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter 1942. január 6-án érkezett Budapestre Forrás: Origo

A katonai részletek letárgyalására az OKW főnöke, Wilhelm Keitel vezértábornagy érkezett Budapestre, 1942. január 20-án. Keitel – akit személyesen Ribbentrop készített fel a magyarokkal folytatandó tárgyalás taktikájára – először 25 hadosztály frontra küldését követelte, ellentmondást nem tűrő hangon.

Wilhelm Keitel vezértábornagy a Hősök terén, 1942 január 20-án Forrás: Magyar Fotóarchívum

A Honvéd Vezérkar főnöke, Szombathelyi Ferenc vezérezredes, aki a civil politikusoktól eltérően sokkal erélyesebben lépett fel a német követelésekkel szemben, indulatos viták után végül abban állapodott meg Keitellel, hogy magyar részről egy három hadtestből ( kilenc úgynevezett könnyű hadosztályból, egy páncélos hadosztályból, valamint egy önálló repülőcsoportból és megszálló dandárokból, összesen 15 magasabb egységből) álló hadsereggel fognak részt venni az 1942-es hadműveletekben.

Hosszú szerelvények indultak keletre, a fenyegető ismeretlenbe

Ilyen politikai előzmények után állították fel a hadrendben addig nem szereplő új seregtestet, a 2. magyar hadsereget, részben a szombathelyi III., a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtest alakulataiból, részben pedig az egész országot érintő hadkiegészítéssel.

Úton a végzetes ismeretlenbe. Magyar katonák a 2. hadsereg állományából a keleti fronton Forrás: Magyar Fotóarchívum

Az 1945 utáni marxista történetírás valótlan állításával szemben, miszerint a 2. magyar hadsereget csak ágyútölteléknek szánták, a kivonuló seregtestet igyekeztek a legjobban felszerelni. Erre jó példa, hogy az egész magyar királyi honvédség haditechnikájának csaknem a felét átadták a 2. magyar hadseregnek, mint ahogy a hadsereg kötelékébe sorolták be az akkori legkorszerűbb magyar magasabb egységet, az 1. páncélos hadosztályt is.

Magyar motorizált egység a keleti fronton. Az ország Hitler karmai közé került Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Viszont magyar viszonylatban hiába számított jól felszereltnek a kivonuló seregtest, de a német, illetve a szovjet magasabb egységek felszereltségével és technikájával nem bírta ki az összehasonlítást. Az úgynevezett könnyű hadosztályok eleve kisebb létszámúak voltak a hasonló szovjet és német magasabb egységekhez képest, mert ezekkel szemben nem három, hanem csak kettő összfegyvernemi ezredből álltak. A 2. magyar hadsereg gépesítettsége rendkívül alacsony szintű volt, összehasonlításképp, amíg egy német gyalogos hadosztály 450-500 teherautóval rendelkezett, velük szemben a magyar könnyű hadosztályok átlagosan csak 30-40-el.

Magyarország számára tragikussá váltak az 1941-es hadüzenetek, mert ezzel az ország végleg belesodródott a második világháborúba Forrás: WW2 in Color

A tüzérség csaknem teljes egészében fogatolt vontatású volt, és a 2. magyar hadsereg nem rendelkezett sem elegendő automata fegyverrel, sem pedig a szovjet harckocsikkal, különösen a T-34-esekkel szemben hatásos páncéltörő lövegekkel. A magyar vezetés azt az ígéretet kapta a németektől, hogy a helyszínen német technikával fogják pótolni a hiányokat, de ebből legnagyobb részt nem lett semmi. A 2. magyar hadsereg 1942 április 17. és június 27. között vonult ki a keleti frontra, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt.

Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsoka Forrás: Magyar Fotóarchívum

Ez volt a magyar történelem legnagyobb logisztikai vállalkozása; a kivonuló sereg személyi állományát és haditechnikáját összesen 822 száztengelyes vasúti szerelvény szállította ki a keleti frontra. A hadsereg kivonuláskori személyi állománya 207 500 főt tett ki, akik közül csaknem húszezren voltak a kényszersorozott fegyvertelen munkaszolgálatosok.

A cikk folytatódik, lapozzon!