A fókusz elvesztése olyan dolog, amit leginkább szeretnénk elkerülni, amikor tanulunk, ám az új kutatások szerint sok esetben még segíthet is.
Míg a fókuszálás segít a céljainkra való összpontosításban, addig egy kis fókuszvesztés kitágíthatja a figyelem hatókörét, segíthet a kevésbé releváns információk befogadásában
– magyarázta Alexandra Decker, az új tanulmányt vezető kognitív idegtudós a Twitteren, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Ez segíthet a környezetünkben található szabályszerűségek megismerésében, vagy akár távoli ötletek, gondolatok vagy fogalmak integrálásában.
A tudósok a kreativitás két aspektusát tudják mérni: ezek a távoli fogalmak közötti kapcsolatteremtés és az új ötletek vegyes keverékének létrehozása (az úgynevezett divergens gondolkodás). Ám az új készségek elsajátításához, az új ötletek kidolgozásához vagy az úgynevezett „flow-állapot" megtalálásához is kulcsfontosságú, hogy figyelmen kívül hagyjuk a zavaró tényezőket és tudjunk koncentrálni.
Senki számára sem újdonság, akivel már előfordult, hogy elbóbiskolt egy tanórán vagy előadáson, hogy a figyelem kiesése bizonyítottan károsítja az alapvető észlelést, a tanulást és a memóriát.
Ha megjelennek a zavaró tényezők, akkor a fókuszunk elhalványul és a figyelmünk csökken. Ám bárhogy is próbálkozunk, a figyelmünk természetesen ingadozik. Míg egyes kutatások szerint a figyelem hiánya az agyunk túlterheltségének jele, egy másik elmélet alapján a figyelem vagy fókusz elvesztése akkor következhet be, ha egy feladat túlságosan monotonná válik.
Mindez váratlan előnyökhöz vezethet. Előfordulhat például, hogy az agyunk befelé fordul és elkezdhet a saját gondolatai között „vándorolni", esetleg létezhet egy boldog és „agyatlan" állapotban, vagy elkezdhet „megemészthető" információmorzsákat keresni, ami viszont segítheti a tanulást.
Erre akart rájönni Alexandra Decker, a Massachusetts Institute of Technology (MIT), aki munkatársa éppen azt szerette volna kideríteni:
hová „megy" az elménk, amikor a figyelmünk elhalványul, és hogy a fókuszvesztés néha jótékony hatással lehet-e a tanulásra.
A szakember olyan kutatásokat követett, amelyek szerint a magasabb impulzivitással és alacsonyabb kognitív kontrollal rendelkező emberek – például a fiatal felnőttek és a gyerekek – jobban megtanulják az összefüggéseket a látszólag össze nem függő információk között, amelyekről azt mondták nekik, hogy ne vegyenek róluk tudomást.
A Decker által vezetett, a Psychonomic Bulletin and Review tudományos szaklapban publikált, új vizsgálatban összesen 53 egyetemi hallgatóból álló csoportnak azt a feladatot adták, hogy kategorizálják a számítógép képernyőjén megjelenő betűket és számokat, amelyeket zavaró szimbólumok szegélyeztek, és amelyeket figyelmen kívül kellett hagyniuk.
Ahogy arra a tanulmány rámutat, az emberek figyelme a várakozásoknak megfelelően ingadozott, illetve változott.
A kutatók ezt egy olyan technika segítségével figyelték meg, amely a figyelem ingadozását a személyes reakcióidő alapján érzékeli.
A kísérlet során fókuszvesztés pillanataiban a résztvevők figyelme kibővült, ami lehetővé tette számukra, hogy befogadják azokat a szimbólumokat, amelyek valóban párhuzamba állíthatók egy betű vagy egy szám megjelenésével – lényegében egy extra jelzéssel figyelmeztették az agyukat arra, hogy irányítsa a figyelmet a képernyőn látható dolgokra.
Végül meglepő módon, azok az emberek, akik gyakrabban vesztették el a figyelmüket, valójában gyorsabb és pontosabb válaszokat adtak, ami a szimbólumok által kódolt minták jobb megtanulására utal.
Azok az emberek, akik a legtöbbet tanultak a célzott párosításokról, gyakrabban voltak csökkentett figyelmi állapotban ,vagyis „a figyelmi zónán kívül", mint azok, akik kevesebbet tanultak, jegyzik meg a kutatók a közzétett tanulmányukban.
Mi több, amikor a tudósok ráközelítettek az egyes résztvevőkre, láthatták azt is, hogy a tanulás még sokkal nyilvánvalóbbnak bizonyult a figyelemkiesésük alatt.
Eredményeink arra utalnak, hogy a fókusz elvesztése néha valóban jó dolognak bizonyulhat
– vetette fel Decker. – Ám összességében talán a koncentrált és kevésbé koncentrált időszakok közötti váltakozás lehet a legjobb.
Ezek a laboratóriumi kísérletek természetesen csak a felszínét karcolják annak, hogy az agyunk hogyan regisztrálhatja vagy rangsorolhatja a perifériás információkat a való világban, ami sokkal összetettebb környezet, mint mondjuk egy számítógépterem.
Mégis, a most közzétett eredmények jól illeszkednek a kutatások azokhoz az egyre növekvő számú kutatáshoz, amelyek elhárítják az elménk elkalandozása és az álmodozás körüli negatív hangulatkeltést.
Korábbi tanulmányok megállapították azt, amit bizonyára sokan tanúsíthatnak: ha egy tartós koncentrációs időszak után hagyjuk, hogy az elménk elkalandozzon, az valóban segíthet a kreativitás beindításában.
Az új tanulmány szerint fontosnak tűnik azonban, hogy megtaláljuk az agy kreatív „hajlamainak felébresztéséhez" szükséges legjobb pontját: ha túl sok az inger és stimuláció, az agyunknak nem marad elég figyelme az ötletelésre; ráadásul ha nem kapunk elég ingert, akkor egy adott feladat is könnyen unalmassá válik.
A szakemberek végül megjegyezték azt is, hogy a figyelmünk ingatag, szeszélyes dolog.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy agyunk másodpercenként négyszer vált fókuszt, mintha a környezetét fürkészné, hátha talál más ingereket, amelyeket esetleg regisztrálnia kellene. És bár hasznos képesség, hogy éberen figyelünk a lehetséges veszélyekre, ám egyben olyan tevékenységi mintát is jelöl, amely könnyen eltérítheti a gondolatainkat a zavaró tényezőkkel teli világban.