A csikóhalak a leglassabban úszó halak közé tartoznak, mégis hihetetlen sebességgel tudják elkapni zsákmányukat, az evezőlábú rákokat, írják az austini Texasi Egyetem kutatói most megjelent tanulmányukban.
Az evezőlábú rákok rendkívül apró (általában 1-2 milliméteres) rákfélék, amelyek fontos szerepet töltenek be a tengeri táplálékhálózatban. Kedvenc táplálékai a csikóhalaknak, a tűhalaknak és a tengeri sárkányhalaknak. Ezek mind a tűhalfélék családjába tartozó, bizarr küllemű halak.
Az evezőlábú rákok nagyon érzékenyek a víz rezgéseire. Ha ilyen, támadásra figyelmeztető mozgást érzékelnek, hihetetlen gyorsan, akár másodpercenként 500 testhossznyi sebességgel képesek elmenekülni. Ez annak felel meg, mintha egy 180 centiméter magas úszó 3240 kilométer/óra sebességgel úszna a víz alatt.
„A csikóhalak képesek kicselezni a vízi világ legtehetségesebb menekülőművészeinek, az evezőlábú rákoknak az érzékeit" - mondta Brad Gemmell, a kutatások vezetője. „Az emberek általában nem gondolnak csodálatra méltó ragadozóként a csikóhalakra, pedig azok."
Nyugodt körülmények között az összes vizsgált hal közül a legeredményesebbek a zsákmányszerzésben. Az esetek 90 százalékában elkapják a kiszemelt prédát, ez pedig rendkívül nagy sikerarány.
Gemmell és munkatársa, Ed Buskey a törpe csikóhal (Hippocampus zosterae) zsákmányszerzését tanulmányozták különleges, nagy sebességű 3D holográfiás technikával készült videókon. Az eljárás feltárta, hogy a csikóhal feje úgy alakult, hogy minimálisra csökkentse a vízmozgást az állat szája előtt, amikor lecsap a prédára.
A hatékony rajtaütési távolság nagyjából 1 milliméter, és a zsákmányszerzés kevesebb mint 1 ezredmásodperc alatt történik. Az evezőlábú rákok 2-3 ezredmásodperc alatt reagálnak a közeledő veszélyre, gyorsabban, mint szinte bármely más élőlény, a csikóhal támadása elől azonban nem tudnak kitérni. A rákocskáknak csak akkor van esélyük, ha a csikóhal mégis megrezdíti a vizet, mielőtt támadó távolságba érne.