Amikor az ókoriak felnéztek az éjszakai égboltra, véletlenszerű mintákat láttak a csillagokban.
A görögök például az egyik ilyen „csillagképet" Kígyónak nevezték el, mert egy kígyóra hasonlított.
Amit azonban nem láthattak az az, hogy a kígyó farka lenyűgöző csillagászati objektumokban gazdag. Ezek közé tartozik a Sas-, az Omega- és az Sh2-54-ködök, ez utóbbi új megvilágításban tárul fel ezen a látványos infravörös képen.
A ködök hatalmas gáz- és porfelhők, amelyekből csillagok születnek.
A távcsövek segítségével a csillagászok nagy részletességgel tudják azonosítani és elemezni ezeket a meglehetősen halvány objektumokat. Az itt látható, mintegy 6000 fényévnyire található ködöt hivatalosan Sh2-54-nek hívják. Az „Sh" Stewart Sharpless amerikai csillagászra utal, aki több mint 300 ködöt katalogizált az 1950-es években.
Ahogy az Univerzum felfedezésére használt technika fejlődik, úgy egyre többet tudunk meg ezekről a csillagbölcsőkről.
Az egyik ilyen előrelépés az a képesség, hogy a szemünk által érzékelhető fényen túlra is tekinthetünk az infravörös fényen keresztül.
Ahogyan a köd névadója, a kígyó kifejlesztette az infravörös fény érzékelésének képességét, hogy jobban megértse környezetét, mi is infravörös műszereket fejlesztettünk ki, hogy többet tudjunk meg az Univerzumról.
Míg a látható fényt a ködökben lévő porfelhők könnyen elnyelik, az infravörös fény szinte akadálytalanul áthatol a vastag porrétegeken.
Az itt látható kép tehát rengeteg csillagot tár fel a porfátyol mögött.
Ez különösen hasznos, mivel lehetővé teszi a tudósok számára, hogy sokkal részletesebben tanulmányozzák, mi történik a csillagbölcsőkben, és ezáltal többet megtudhassunk a csillagok kialakulásáról.
Az itt látható kép infravörös tartományban készült az ESO chilei Paranal Obszervatóriumban található VISTA teleszkópjának érzékeny, 67 millió pixeles kamerájával. A felvétel a VVVX-felmérés (VISTA Változók a Via Láctea-ban eXtended felmérőprogram) részeként készült. Ez egy több éves projekt, amely infravörös hullámhosszon többször is megfigyelte a Tejútrendszer nagy részét, kulcsfontosságú adatokat szolgáltatva a csillagok evolúciójának megértéséhez.