Min Cook és Sarah Williams január ötödikén sétálni mentek a Seaford Meadows-i Onkaparinga River Recreation Parkba, amikor észrevették két kígyó „lenyűgöző és félelmetes" látványát, amint éppen halálos párviadalban fonódtak össze egymással. Mint kiderült a rendkívül mérgező harapású keleti barna kígyó (Pseudonaja textilis) támadt rá egy ugyancsak mérges vöröshasú fekete kígyóra (Pseudechis porphyriacus).
„A vöröshasúnak a teljes feje benne volt már a barna kígyó szájában, és vagy ötször-hatszor rátekeredett" – idézte fel a nem mindennapi látványt Min Cook.
Láthattuk, ahogy szorítja, és ahogyan szinte lüktetett"
– fűzte hozzá Cook. Williams és Cook videón is megörökítették az ördögi párharcot, ami alább tekinthető meg.
A vöröshasú kígyó még annak ellenére sem adta fel a küzdelmet, hogy a fejét már elnyelte az őt felfalni akaró keleti barna kígyó.
A kígyócsata csak alig 15 méterre zajlott le a turisták által használt sétaösvénytől.
Cook szerint mintegy tíz percig tartott a küzdelem, és feltehetően a támadó barna kígyó győzelmével fejeződött be. „Soha nem láttam még ehhez hasonlót, és bármennyire érdekes is volt, remélem, soha többé nem fogok ilyet látni" – nyilatkozta Cook. Az Onkaparinga River Szabadidő Park Seaford Meadows-ban található, Adelaide külvárosában, északnyugatra Melbourne-től.
A keleti barna kígyó Ausztrália keleti részén honos mérges kígyó faj, ami Pápua Új-Guinea déli területein is szórványosan előfordul. A keleti barna kígyó kifejlett példányainak átlagos testhossza másfél méter, de akadnak kétméteres egyedei is. A barna kígyó zsákmányát elsősorban más kígyók
alkotják.
A szerpentológiai szakirodalom szerint a keleti barna kígyó a második legmérgezőbb szárazföldi kígyófaj a világon, csak a közép-kelet-ausztráliai tajpan (Oxyuranus microlepidotus) előzi meg a veszélyességi sorrendben.
Ausztráliában több kígyómarás okozta halálesetért felelős mint bármely más faj.
Ez a leggyakrabban előforduló emberre veszélyes kígyó Adelaide-ben és Melbourne-ben, Canberrában, Sydney-ben, valamint Brisbane-ben is megtalálható.
Nemzetségként a barna kígyók felelősek a kígyómarás áldozatainak 41%-áért Ausztráliában, és a 2005, illetve 2015 között történt 19 haláleset közül is 15-ért. A nemzetségen belül a halálos kimenetelű balesetekben a keleti barna kígyó számít a leggyakrabban érintett fajnak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az orvosi jelentőségű kígyók közé sorolta.
A vöröshasú fekete kígyó az Elapidae családba tartozó mérges kígyófaj, amely Ausztráliában őshonos. Átlagosan körülbelül 1,25 m hosszú, a felső testtája fényes fekete,az oldala rózsaszín vagy tompa vörös, a hasa pedig élénkpiros vagy narancssárga színű.
Nem számít agresszív fajnak, és általában visszavonul, ha emberrel találkozik ,
de ha provokálják, támadhat.
Annak ellenére, hogy a mérge súlyos tüneteket, illetve szövődményeket okozhat, nem ismert a vöröshasú fekete kígyó marása miatt bekövetkezett haláleset. A toxinja kevésbé mérgező, mint más ausztrál kígyóké.
A méreg neurotoxinokat, miotoxinokat és koagulánsokat tartalmaz, és hemolitikus tulajdonságokkal rendelkezik.
A megmart áldozatok gyakran a szaglásukat is elveszíthetik.
Az erdőkben és mocsarakban tanyázó vöröshasú fekete kígyó gyakran bemerészkedik a közeli lakott területekre is. Sekély vizekben táplálkozik, általában a vízinövények között elrejtőzve, ahol a fő zsákmányára, a békákra, valamint halakra, hüllőkre és kisemlősökre vadászik.
A vöröshasú fekete kígyó az IUCN besorolása szerint nem számít veszélyeztetett fajnak, de az élőhelyeinek zsugorodása miatt a populáció egyedszáma folyamatosan csökken.