Másképpen fejlődnek a városi gyíkok, mint a vidéki társaik

Kitűnően alkalmazkodnak a környezetükhöz

Egy új tanulmány szerint a városokban élő gyíkok eltérő genomi markereket fejlesztettek ki, mint az erdei társaik. A genetikai eltérések állnak a városi gyíkok fizikai különbségei hátterében, beleértve a nagyobb lábujjpárnákat és a hosszabb végtagokat, amelyek előnyösebbek a városi környezetben.

Természetes szelekció munkában

Az urbanizáció világszerte drasztikusan megváltoztatta a tájakat, köztük az állatok természethez való viszonyát; magasabb hőmérsékletű „hőszigeteket" hozott létre, és hatással volt a biológiai sokféleségre.

Mert bár a városokat emberi lakóhelyeknek tekintjük, velünk együtt sok más élőlény is benépesíti a városi területeket.

Sőt, sokan közülük megtalálják a módját annak, hogyan éljenek túl a városi környezetben, alkalmazkodva az emberek által létrehozott új típusú élőhelyekhez.

Az urbanizáció miatt nagyobb lábujjpárnákat és a hosszabb végtagokat növesztettek, amelyek előnyösebbek a városi környezetben Forrás: Proceedings of the National Academy of Science

A városi környezetben élő szervezeteknek sokféle nyomással kell megküzdeniük a túlélés érdekében, és azok fognak boldogulni, amelyek alkalmazkodnak az új erőforrások használatához és kezelni tudják az emberi infrastruktúrával és tevékenységgel kapcsolatos új stresszfaktorokat

– mondta Kristin Winchell, a NYU biológiaprofesszora, a tanulmány első szerzője a ZME Science online tudományos portálnak.

Winchell és csapata Puerto Rico városi és erdős területein megtalálható Anolis cristatellus gyíkokkal dolgozott. Korábbi tanulmányaik során azt találták, hogy

a városi gyíkok bizonyos tulajdonságokat fejlesztettek ki a városi élethez.

Hosszabb lábujjpárnájuk van, hogy a sima felületeken, például a falakon kapaszkodni tudjanak, és hosszabb végtagokkal rendelkeznek, hogy nyílt területeken minél gyorsabban átszaladhassanak.

A változás az urbanizációnak tulajdonítható

A Proceedings of the National Academy of Science folyóiratban publikált tanulmányukban a kutatók Puerto Rico három régiójából – San Juan, Arecibo és Mayagüez – származó Anolis cristatellus gyíkok egy csoportjával dolgoztak.

Megmérték a gyíkok morfológiáját, hogy számszerűsítsék a végtagok hosszát és a lábujjbegyek méretét, és mintát vettek a farokból, hogy DNS-t nyerjenek ki abból, majd szekvenálták a genom egy részét, amely a géneket kódolja.

Az eredmények megerősítették, hogy Puerto Rico három régiójának gyíkpopulációi genetikailag különböznek egymástól, így minden hasonlóság, amelyet a csapat a három város gyíkjai között talált, az urbanizációnak tulajdonítható. A városi gyíkoknak hosszabb végtagjaik és nagyobb lábujjbegyeik is voltak, ami alátámasztja a csapat korábbi kutatásait.

Kitűnően alkalmazkodnak a környezetükhöz Forrás: Proceedings of the National Academy of Science

Tanulmányunk azt sugallja, hogy az urbanizációra adott válaszként történő alkalmazkodás kiszámítható módon történhet, ahelyett, hogy egyedi eltérésekre támaszkodna

– mutatott rá Winchell. – Ez azt jelenti, hogy ebben a fajban a gyíkok rendelkeznek a genetikai gépezettel ahhoz, hogy ugyanazokat a morfológiai adaptációkat ismételten előállítsák, valahányszor egy populáció megtelepszik egy városban.

Hozzátette: ezek az eredmények számos új kutatási területet nyitnak meg a lehetséges kutatások előtt, beleértve olyan területeket, amelyek

segíthetnek megérteni, hogyan hatnak a gyíkokon kívül más szervezetekre a városok stresszhatásai.

Annak megértése, hogy a genetikai változások hogyan befolyásolják a szervezetek egészségét, túlélését és szaporodását, hatással lehet a túlélésükre az urbanizáció növekedésével.