Az urbanizáció világszerte drasztikusan megváltoztatta a tájakat, köztük az állatok természethez való viszonyát; magasabb hőmérsékletű „hőszigeteket" hozott létre, és hatással volt a biológiai sokféleségre.
Mert bár a városokat emberi lakóhelyeknek tekintjük, velünk együtt sok más élőlény is benépesíti a városi területeket.
Sőt, sokan közülük megtalálják a módját annak, hogyan éljenek túl a városi környezetben, alkalmazkodva az emberek által létrehozott új típusú élőhelyekhez.
A városi környezetben élő szervezeteknek sokféle nyomással kell megküzdeniük a túlélés érdekében, és azok fognak boldogulni, amelyek alkalmazkodnak az új erőforrások használatához és kezelni tudják az emberi infrastruktúrával és tevékenységgel kapcsolatos új stresszfaktorokat
– mondta Kristin Winchell, a NYU biológiaprofesszora, a tanulmány első szerzője a ZME Science online tudományos portálnak.
Winchell és csapata Puerto Rico városi és erdős területein megtalálható Anolis cristatellus gyíkokkal dolgozott. Korábbi tanulmányaik során azt találták, hogy
a városi gyíkok bizonyos tulajdonságokat fejlesztettek ki a városi élethez.
Hosszabb lábujjpárnájuk van, hogy a sima felületeken, például a falakon kapaszkodni tudjanak, és hosszabb végtagokkal rendelkeznek, hogy nyílt területeken minél gyorsabban átszaladhassanak.
A Proceedings of the National Academy of Science folyóiratban publikált tanulmányukban a kutatók Puerto Rico három régiójából – San Juan, Arecibo és Mayagüez – származó Anolis cristatellus gyíkok egy csoportjával dolgoztak.
Megmérték a gyíkok morfológiáját, hogy számszerűsítsék a végtagok hosszát és a lábujjbegyek méretét, és mintát vettek a farokból, hogy DNS-t nyerjenek ki abból, majd szekvenálták a genom egy részét, amely a géneket kódolja.
Az eredmények megerősítették, hogy Puerto Rico három régiójának gyíkpopulációi genetikailag különböznek egymástól, így minden hasonlóság, amelyet a csapat a három város gyíkjai között talált, az urbanizációnak tulajdonítható. A városi gyíkoknak hosszabb végtagjaik és nagyobb lábujjbegyeik is voltak, ami alátámasztja a csapat korábbi kutatásait.
Tanulmányunk azt sugallja, hogy az urbanizációra adott válaszként történő alkalmazkodás kiszámítható módon történhet, ahelyett, hogy egyedi eltérésekre támaszkodna
– mutatott rá Winchell. – Ez azt jelenti, hogy ebben a fajban a gyíkok rendelkeznek a genetikai gépezettel ahhoz, hogy ugyanazokat a morfológiai adaptációkat ismételten előállítsák, valahányszor egy populáció megtelepszik egy városban.
Hozzátette: ezek az eredmények számos új kutatási területet nyitnak meg a lehetséges kutatások előtt, beleértve olyan területeket, amelyek
segíthetnek megérteni, hogyan hatnak a gyíkokon kívül más szervezetekre a városok stresszhatásai.
Annak megértése, hogy a genetikai változások hogyan befolyásolják a szervezetek egészségét, túlélését és szaporodását, hatással lehet a túlélésükre az urbanizáció növekedésével.