Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A szorongás lényegében a szervezet stressz-reakciója egy nem létező veszélyre. Tudjuk valamennyien - az iskolában is tanuljuk-, hogy a valós, külső veszedelem, például az oroszlán támadása, hirtelen nagy mennyiségű stressz-hormon kibocsátását eredményezi a mellékveséből. Emiatt rövid időre átmenetileg megnő a vérnyomás, megszaporodik a pulzus és sokkal nagyobb fizikai teljesítményre vagyunk képesek, mint általában. Ez teszi lehetővé a valós veszély elől történő sikeres elmenekülést. Természetesen az oroszlántól félünk utána is, ez azonban egy jól megfogalmazott, létező veszélyes szituációtól való tartózkodás. A szorongás annyiban különbözik a félelemtől, hogy a tárgya nem valós, a beteg belső állapotát tükrözi és csak az értelem, a ráció miatt vetül ki valamiféle formálisan jól meghatározható, de nem valódi okot jelentő veszedelemre. Ilyen esetben a szorongásról panaszkodó elsősorban ezt a nem valós, de számára rendkívül aggasztónak tűnő állapotot jelöli meg a lelki egyensúlyzavar okának. Azonban, ha ezt megoldjuk, újabb és újabb látszólagos okok keletkeznek, hiszen valójában az ok az szorongó emberen belül van. Szorongás esetén a valódi stressz-reakció tünetei jelennek meg: átmenetileg, illetve hullámokban megemelkedik a vérnyomás, megnő a pulzusszám, feszültté válik az illető, nehezen tud ellazulni. Mindezek alapján számos biológiai paraméter megváltozik a szorongás ideje alatt. Ez önmagában nem betegség, viszont, ha a szorongás tartós, akkor részben betegséghez vezethet.
Szemészeti szempontból azért jelentős a szorongásos állapot, mert számos, a szem működését befolyásoló paraméter megváltozik a szorongás ideje alatt. Így a szemen belüli vér- és folyadékáramlás, valamint a szemnyomás szabályozása is megváltozik. Azonban ezek a változások nem a szem belső betegségei miatt jönnek létre. A nehézséget az adja a gyakorlati ellátásban, hogy meg kell különböztetni a szorongás okozta változásokat a valódi szembetegségek okozta változásoktól. Nem ritkán e két hatás egy szemen egy időben jelentkezik. Nagy szakmai tudás, gyakorlat valamint kellő vizitidő szükséges ahhoz, hogy szét tudjuk választani, miért felelős a szorongás és miért egy valódi szembetegség. A rutin klinikai gyakorlatban ez azonban nagyon gyakran nem sikerül, sőt a szorongás észlelése is meglepően sokszor elmarad.
A pánik szindróma a szorongás egyik formája, melyben hullámzó jelleggel, időszakosan a szorongás szélsőségesen felerősödik. Ez a beteg vizsgálatát, illetve a vizsgálat során kapott eredmények értékelését még nehezebbé teszi.
A szorongás fent említett következményei miatt elsősorban azok az állapotok jelennek meg szemészeti panaszként, illetve vezetnek egy nem létező betegség diagnózisához, melyekben a szem életfolyamatainak pontos és folyamatos szabályozása szükséges a normálisnak mérhető nyugalmi állapot fenntartásához. Ilyen a szemen belüli vérkeringés és a szemnyomás szabályozása. (Korábban a szemnyomás szabályozásáról már számos alkalommal beszélgettünk). Lényege, hogy a szemen belül egy folyadék, az úgynevezett csarnokvíz termelődik a szivárványhártya (írisz) mögött, az úgynevezett hátulsó szemcsarnokban. Ez a pupilla területén előre jön a szivárványhártya és az átlátszó szaruhártya közötti elülső szemcsarnokba, melynek széli részén, az úgynevezett csarnokzugban folyamatosan elhagyja a szemet. Ez az áramlás változik meg szorongás, illetve pánik állapot miatt.
A változás részben azért jön létre, mert a vérnyomás jelentősen, hevesen felugrik, részben pedig azért, mert a csarnokvíz elvezetését szabályozó rendszer sejtjei ugyanolyan kémiai hatásoknak engedelmeskednek, mint az erek, így pánikroham, illetve erős szorongás esetén a csarnokvíz elvezetése a szemből átmenetileg csökken. Mindez azt eredményezi, hogy szorongás, illetve nagyobb vérnyomás kiugrás esetén a szemnyomás átmenetileg lényegesen magasabb, mint amely a nyugalmi normális érték. Fontos hangsúlyozni, hogy a stresszes helyzetben történő szemnyomás emelkedés nem betegség. Hasonló ahhoz, mint amikor két dühös ember egymást szidva, öklét rázva vitatkozik és a vérnyomásuk a vita idejére jelentősen megemelkedik. Nyilvánvaló, hogy a dühösen veszekedő emberek aktuális vérnyomás értékét senki nem gondolná nyugalminak. Hasonlóképpen, a stresszhelyzetben tapasztalható illetve a szorongás vagy pánik miatti átmenti szemnyomás emelkedés sem a normális értéktől való eltérés, hiszen egy nem nyugalmi helyzetet jellemez.
A fenti helyzet a mindennapi zöldhályog (glaukóma) diagnosztika és kezelés szempontjából jelentős nehézség okoz. A beteg ugyanis szorongás esetén látszólag hasonlóan viselkedik, mint nyugodt állapotban (nem hordoz táblát magával, melyre az van írva hogy éppen most pánikrohamom van, kérem ezt vegyék figyelembe). A vizsgáló szemorvos nagyon gyakran nem észleli a normális pszichés állapottól való eltérést, azaz a szorongásos állapotot, ami ahhoz vezet, hogy a szorongás miatt nagyon jelentősen megemelkedett szemnyomás értéket betegség, azaz a zöldhályog miatti szemnyomás emelkedésnek tartja. Ezért szemészeti kezelést vezet be, a kezelést idővel erősíti, műtétre küldi a beteget (mivel a mért szemnyomás a kezeléssel nem csökken), holott a páciens szeme egészséges, csupán a szorongása az, amit kezelni kellene akár pszichoterápiával, akár gyógyszeresen, akár a két módszert kombinálva.
"Saját, 4 évtizede tartó gyakorlatomban rendkívül gyakran láttam és látom ma is a fent leírt helyzetet. Megdöbbentően nagy azon betegek száma, akik szoronganak és a szorongást az orvosnál is leplezik, sőt önmaguk előtt is titkolni igyekeznek. Pedig az orvosi vizsgálat során ezt mindenképpen célszerű a betegnek elmondani és az orvosnak figyelembe venni. Sajnos sem az előbbi, sem az utóbbi helyzet nem gyakori."
A nagyfokú szorongás nem ritkán a vérnyomás jelentős, átmeneti emelkedését eredményezi, ami az ideghártya (retina) keringését átmenetileg módosíthatja. Ez csillámló, mozgó kétszemes látási élmény átmeneti észlelését eredményezheti. Amennyiben a vérnyomás emelkedése, vagy gyors változása kimutatható a háttérben, annak kezelése, illetve az azt kiváltó szorongás kezelése kell, hogy legyen napirenden, nem pedig a felesleges szemészeti kezelés.
Az arra lelkileg alkalmas személyeken szorongást válthat ki néhány üvegtesti úszó homály, amit egyébként szinte minden középkorú vagy idősebb ember tapasztal. Az üvegtest az élet során kezelést nem igénylő, úgynevezett üvegtesti öregedési folyamaton megy át (amit korábbi beszélgetéseinkben szintén érintettünk). Az üvegtesti öregedés lényege, hogy a szemlencse és a retina közötti nagy, átlátszó területet kitöltő kocsonyás anyag kollagén szemcséiben kis szakadások keletkeznek. Így a kollagén kötegek egy kisebb része a rögzített helyzetéből elszabadul, és ez a folyadék térben a nehézségi erő, illetve a szem mozgásai által meghatározott pályán lassan tovaúszó kicsi árnyékot eredményez. Ez nem veszélyes szembetegség, az élet során gyakorlatilag mindenkinél kialakul. Ha az egyszerű üvegtesti homályok látása szorongást vált ki, akkor a szorongás csökkentése révén az életminőséget nagyban javítja a beteg korrekt szemorvosi vizsgálatán alapuló részletes felvilágosítása.
Nagyon fontos megérteni azt, hogy a szorongás nem szégyen, a pánikbetegség nem mindenki előtt titkolandó állapot. Fontos továbbá, hogy a bizonytalan, estelegesen szorongással magyarázható szemorvosi diagnózisokat úgynevezett másodvélemény (second opinion) kérése révén, más, hozzáértő szemorvossal is ellenőriztessük. Mindenképpen el kell kerülni a teljesen felesleges szemműtétek végzését, melyek a szorongás által létrehozott, nem szembetegség eredetű magas szemnyomás "kezelésére" szolgálnak. Ezek a beavatkozások jelentős kockázattal járnak ,valós javallatuk pedig nincsen. Alapvető fontosságú az, hogy a "beteg" objektív felvilágosítást kapjon szemészeti állapotának negatív voltáról, és emellett a szorongás pszichológusi, illetve pszichiátriai kezelésének megkezdéséhez is hatékony segítséget kapjon. Ha ez nem történik meg, lehet hogy az illető a szemorvosi rendeléseket a későbbiekben már elkerüli, de más szakorvosnál, hasonlóan a szorongás által kiváltott, nem valós, nem szervi betegségek miatt kezelésre kerülhet, így életminősége tartósan alacsony maradhat - mondta Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.
(Forrás: Szemészeti Központ
