Egy friss elemzés szerint a perm időszak és a triász kor határán történt tömeges kihalás idején, a nagyjából 250 millió évvel ezelőtt keletkezett pollenek olyan "napvédő" vegyületeket termeltek, amelyek a káros UV-B sugárzástól védenek.
A földtörténet mindeddig legnagyobb tömeges fajpusztulása, a perm-triász (P-T) kihalási esemény során
a tengeri fajok 96 százaléka, a szárazföldi állatvilág pedig közel 80 százaléka tűnt le az élet színpadáról.
A Science Advances folyóiratban idén január 6-án publikált tanulmányhoz egy nemzetközi tudóscsoport új módszert dolgozott ki lézersugár használatával a kisméretű szemcsék vizsgálatára.
A növények a fotoszintézissel a napfényt energiává alakítják, ám de szükségük van egy olyan mechanizmusra is,
amely blokkolja az élő szervezetre káros és veszélyes UV-B sugárzást.
"Mivel az UV-B sugárzás káros számunkra, ugyanúgy a növényekre is az " - mondta a Live Science tudományos portálnak Barry Lomax, a tanulmány társszerzője, a Nottinghami Egyetem növényi paleobiológia professzora.
"Ahelyett, hogy a gyógyszertárba mennének, a növények megváltoztathatják a kémiájukat,
és elkészíthetik a saját fényvédő vegyületeiket.
- Ezeknek úgy működik a kémiai szerkezete, hogy eloszlatják az UV-B fény nagyenergiájú hullámhosszát, és megakadályozzák, hogy az bejusson a szövetekbe, illetve a pollenszemekbe" – nyilatkozta Barry Lomax.
A P-T kihalási esemény során megnövekedett ultraibolya sugárzás "nem ölte meg a növényeket, hanem inkább lelassította a szaporodásukat azáltal, hogy csökkentette a fotoszintetizáló képességüket, ami miatt az idő múlásával viszont sterilekké váltak" - mondta Barry Lomax paleobiológia-professzor.
De mi okozhatta vajon az élővilágot megtizedelő UV-B sugárzás kritikus szintű dózisra növekedését?
A földtudományok szakértői, geológusok és paleontológusok már régebb óta azt feltételezik, hogy a katasztrofális perm végi fajpusztulás a szibériai trapp-vulkanizmussal hozható összefüggésbe.
A perm időszak legvégén a szibériai masszívum területén – ami ekkor még nem a ma ismert helyén, hanem attól sokkal délebbre feküdt – hatalmas, a becslések szerint
mintegy hatmillió négyzetkilométernyi területet öntött el a Föld mélyéről felszínre tört forró magma.
Ez a katasztrofális incidens rengeteg szén-, és kén-dioxidot juttatott a magaslégkörbe, ami a sztratoszférában található ózonpajzs összeomlásához vezetett.
Az ózonréteg pusztulása miatt pedig jelentősen megnövekedett a földfelszínt elérő ultraibolya sugárzás. Kutatásaik során a tudósok összefüggést fedeztek fel az UV-B sugárzás kitörése és a növények szöveteinek kémiai változásai között, ami "a rovarok sokféleségének elvesztéséhez" vezetett - mondta Lomax.
A növények a vizsgált fosszilis pollenek tanúsága szerint a megnövekedett UV-B sugárzás elleni védekezésként „napvédő" vegyületeket kezdtek termelni, emiatt viszont ehetetlenné váltak a beporzók és a növényevők számára.
Mivel a növényi levelek kevesebb nitrogént tartalmaztak,
nem voltak elég táplálóak az őket fogyasztó állatok számára.
Ez megmagyarázhatja, hogy a rovarpopulációk miért zuhantak olyan nagyot e kihalási esemény során. "A rovarok gyakran sértetlenül jönnek ki a tömeges kihalás során, de itt nem ez volt a helyzet" - mondta Barry Lomax, a kutatás társszerzője.
(Forrás: Live Science)