Orosz atomtudósok új nobélium-izotóppal adóztak Kurcsatov emlékének

Igor Kurcsatov

Az Oroszországban, Dubnában működő Egyesített Atommagkutató Intézet Igor Vasziljevics Kurcsatov, a szovjet atom- és hidrogénbomba atyja születésének 120. évfordulója előtti napon, január 11-én jelentette be, hogy sikerült előállítani a Mengyelejev periódusos rendszer 102-es rendszámú elemének, a természetben nem létező nobéliumnak a 249-es számú izotópját. Az orosz atomtudósok a több mint két éven át zajlott kutatás eredményének közzétételével tisztelegtek a zseniális szovjet atomfizikus emléke előtt.

Egy kis történelem

A nobélium a természetben nem fordul elő, ezért a világon első alkalommal az 1960-as évek közepén a dubnai részecskegyorsítóban nyerték ki. A kémiai elem leghosszabb életű, 259-es tömegszámú izotópjának felezési ideje közel egy óra. A most előállított izotópé pedig 44 ezredmásodperc. A mostani eredmények a tudósoknak segítenek jobban megérteni a radioaktív elem tulajdonságait.

Igor Kurcsatov Forrás: Kurcsatov Intézet

A bejelentésnek Kurcsatov születési évfordulójához történt időzítése aligha volt véletlen. 1964-ben szovjet tudósok fedezték fel a 104-es rendszámú elemet, amelyet kurcsatóviumnak neveztek a kiváló orosz atomfizikus emlékére, ám jó ideig nem sikerült azt előállítani; ez végül az amerikai tudósoknak sikerült a hatvanas évek végén. Ezért aztán az elemet kurcsatóvium helyett – az amerikaiak ellenzése miatt – rutherfordiumnak nevezték el.

Az Egyesített Atommagkutató Intézet egy nemzetközi kormányközi tudományos szervezet, amelyet a tizenegy alapító ország 1956. március 26-án aláírt és az ENSZ által 1957. február 1-jén bejegyzett megállapodása alapján hoztak létre. Az intézet a moszkvai régióban, Dubna városában található. Világhírű tudományos kutatóközpont, amely egyedülálló példája annak, hogyan lehet sikeresen egyesíteni az elméleti és kísérleti kutatásokat a legújabb technológiák fejlesztésével és alkalmazásával, valamint az egyetemi oktatással.

A JINR

A legendás és zseniális elme

2023. január 12-én volt Kurcsatov születésének 120. évfordulója. Ebből az alkalomból érdemes visszatekinteni az életére és az elért sikerekre. A tudós interdiszciplináris tehetségű ember volt, kivételes tudományos intuícióval. Ennek köszönhetően még nem volt 30 éves, amikor a Leningrádi Fizikai és Technológiai Intézet új irányával – a magfizikával – foglalkozó tanszék vezetésével bízták meg.

Az emberi élet nem örökkévaló, de a tudomány és a tudás átlépi az évszázadok küszöbét."

-Igor Kurcsatov

A második világháború közepén, 1943. április 12-én hozták létre az úgynevezett 2. számú Laboratóriumot Kurcsatov vezetésével. Az azóta Kurcsatov Intézetként ismertté vált kutatóközpont a maga idejében kulcsszerepet játszott a Szovjetunió biztonságának szavatolásában, a szovjet atombomba megalkotásában, valamint a békés célú atomenergetika létrehozásában. Az intézet elindításával a Szovjetunió belépett az atomkorba. A szovjetek nem voltak egyszerű helyzetben: 1942-ben Európa lángokban állt, közben az Amerikai Egyesült Államok beindította az első atommáglyát. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ebben a helyzetben adott utasítást a saját nukleáris reaktor létrehozására.

Andrej Gagarinszkij, a Kurcsatov Intézet igazgatójának tanácsadója így mesélt erről: „Képzeljék csak el: az ország porig rombolva, még eke sem volt, amivel szántsunk, az emberek barakkokban laktak, és mindent össze kellett szednünk ahhoz, hogy létrehozzunk egy vadonatúj tudományt, egy új technológiát és az atombombát."

A Kurcsatov Intézet területén áll Igor Kurcsatov ma múzeumként szolgáló háza Forrás: Hárfás Zsolt

A kutatásokat, amelyek a legnagyobb titokban folytak, Kurcsatov vezette. A fizikusoknak fel kellett fedezniük a láncreakció elindításának mikéntjét és létre kellett hozniuk egy olyan anyagot, amely nem található meg a Földön – a plutóniumot.

1946. december 25-én a szovjet atomkutatás atyja, Igor Kurcsatov irányításával az első orosz grafitmoderált F-1 reaktor első alkalommal érte el a kritikusságot. Éppen ezért, Európában ez volt az első önfenntartó nukleáris láncreakciót biztosító reaktor. Három évvel később, 1949. augusztus 29-én felrobbantották az első szovjet atombombát. Így már mindkét nagyhatalom rendelkezett atomfegyverrel.

Eredetileg az F-1 reaktor katonai célokat szolgált, főleg atomfegyverek fejlesztésére használták az amerikai-orosz nukleáris egyenlőségi viszony megteremtése és fenntartása érdekében, de a kísérletek a következő évtizedekben jelentősen megváltoztak, így a katonai célok helyett a békés célú kutatásokat szolgálta.

Az F-1 reaktor

A hosszú évtizedek alatt az F-1 reaktor segítségével számos olyan kutatás-fejlesztési munkát végeztek el, amelyek révén Oroszország ma a nukleáris energetika számos területén világelső. Az Intézetben látható az úgynevezett „Kurcsatov-reaktor családfa" is, amely azt mutatja, hogy miként születtek az első atommáglyából reaktorok százai, köztük villamosenergia-termelő és kutatóreaktorok. Emellett azt is bemutatják, hogyan fejlesztették ki többek között az atommeghajtású tengeralattjárókat, hajókat és jégtörőket. 2016. december 25-én a reaktor 70 éves évfordulója alkalmából egyedülálló múzeum is nyílt az Intézetben, amelyet a reaktor föld alatti épületében alakítottak ki.

A katonai célú kutatásoktól függetlenül Kurcsatov számára az atomenergia békés célú alkalmazása volt a prioritás. „Az atomnak munkásnak kell lennie, nem katonának" – ez az egyik leghíresebb mondása. A kutatás és a fejlesztések tovább folytatódtak és ennek eredményeként már 1954-ben, Kurcsatov vezetésével Obnyinszkben hálózatra kapcsolták a világ első atomerőművét, 1958-ban elkészült az első szovjet atomtengeralattjáró, 1959-ben pedig a világ első atomjégtörője, a Lenin. A titkos 2. sz. Laboratóriumból Nemzeti Kutatóintézet lett, amelyet ma már Oroszország új Szilícium-völgyeként is emlegetnek.

A Kurcsatov Intézet

Ma már tudjuk, hogy Kurcsatov és kollégái munkája nélkül a világunk nem lett volna olyan, mint amilyennek most látjuk. Az 1950-60-as években még a tudományos közösségben sem volt konszenzus a nukleáris kutatások jövőjéről. Az idő azonban bebizonyította, hogy az atomenergia békés célú alkalmazása az élet számos területén szolgálja az emberiséget. A nemzetközi szervezetek és szakértők egyetértenek abban, hogy a globális klímavédelmi célok elérése, a valós ellátásbiztonság garantálása, valamint az olcsóbb villamosenergia-termelés biztosítása érdekében az atomerőművek részarányának jelentős növelésére van szükség, miközben fejleszteni szükséges az új innovatív nukleáris technológiákat is.

Hárfás Zsolt
atomenergetikai szakértő
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője