A New England-i vámpírpánik a 19. században a terror és a tömeghisztéria időszaka volt, amelyet egy vámpíroknak tulajdonított járvány okozott. A ma tuberkulózis (TB) néven ismert gümőkór a Mycobacte-rium tuberculosis (MTB) baktériumok által okozott fertőző betegség, amely
általában a tüdőt érinti és krónikus köhögést okoz véres váladékkal, lázzal, éjszakai izzadással és fogyással.
Connecticut, Maine, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island és Vermont államokban a tuberkulózis családtagok és háztartások között terjedt el. A járvány olyan súlyosnak bizonyult, hogy 1786 és 1800 között a régió lakosságának mintegy 2 százalékát érintette.
Amikor egy tuberkulózisban szenvedő meghalt, azt feltételezték, hogy a már fertőzöttekhez való közelsége miatt egyértelműen megfertőzte a túlélő hozzátartozókat is, akik szintén megbetegedtek tuberkulózisban.
A túlélők védelme és a gümőkór tüneteinek kivédése érdekében az elhunytak holttestét exhumálták, hogy megvizsgálják a „vámpírizmus" jegyeit.
A „vámpíros vonásokat" az alapján határozták meg, hogy mennyire tűnt frissnek a holttest, különösen, ha a szív vagy más szervek még mindig folyékony vér nyomát mutatták. Miután azonosították a feltételezett vámpír holttestét, a maradványokat vagy megfordították a sírban és a holttestet lefejezték, vagy koponyát és csontokat kereszt formában temették újra a sírban.
A „connecticuti vámpírt" évtizedekig csak „JB55" néven ismerték a koporsó rézkarcai alapján, amelyeken az elhunyt monogramja és a halálozási kora szerepelt.
A kutatók 2019-ben genealógiai DNS-módszerekkel John Barber-ként azonosították őt: az 55 éves farmer tuberkulózisban halt meg.
A Parabon NanoLabs és a Fegyveres Erők DNS-azonosító laboratóriumának tudósai a Virginia Commonwealth Egyetem virtuális kurátori laboratóriumával együttműködve most egy törvényszéki arcrekonstrukció segítségével fedték fel a „connecticuti vámpír" arcát. A csapat egy lézeres 3D szkennert és egy strukturált fényszkennert használt a koponya rögzítésére, majd fotogrammetriai szoftvert alkalmazva összeállítottak egy háromdimenziós digitális modellt.
Ez az eset lehetővé tette számunkra, hogy megvizsgáljuk a geometriai részleteket és a fotorealizmus mértékét, amely 3D felületszkenneléssel és fotogrammetriával rögzíthető
– mondta Simmons-Ehrhardt törvényszéki antropológus a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Így tudunk bemutatni egy 3D-s munkafolyamatot mind a törvényszéki, mind a történelmi arcrekonstrukciós esetekhez.
A VCU hallgatói, Maddie Martin és Emily Pitts a koponya 3D-s másolatainak megfestésével járultak hozzá a projekthez. Az egyik replikát a Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Múzeumnak adják át tanítás és a nagyközönség tájékoztatása céljából, míg a másik a VCU-n marad hasonló célokból.