A texasi Dallasban működő amerikai startup, a Colossal Biosciences bejelentette, hogy több mint 350 évvel azután, hogy a 17. században kiirtották a dodót Mauritius szigetéről, tervezi a dodó "felélesztését".
A vállalat 150 millió dollárt (121 millió fontot) fektet be az új projektbe, amely a kihalt gyapjas mamut és a tasmán tigris visszahozására irányuló hasonló vállalkozásokkal párhuzamosan fog futni.
Ahhoz, hogy ezt a bravúrt elérjék, a tudósoknak genomszekvenálást és a legmodernebb őssejttechnológiát kell alkalmazniuk.
A dodó felélesztését célzó projektet vezető szakértő - Beth Shapiro paleogenetikus - azonban figyelmeztetett, hogy nem lesz könnyű "élő, lélegző, valódi állatot" létrehozni az egy méter magas madár formájában.
Beth Shapiro csapata volt az, amely 2022 márciusában először szekvenálta a madár teljes genomját, miután évekig küzdöttek azért, hogy elég jól megőrzött DNS-t találjanak. Az emlősök egyszerűbbek - mondta Shapiro professzor, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem munkatársa.
Ha van egy sejtem, amely egy laboratóriumi edényben él, és úgy szerkesztem, hogy legyen benne egy kis dodó-DNS, hogyan alakítom át aztán ezt a sejtet egy egész élő, lélegző, valódi állattá?
"Ezt úgy tehetjük meg, hogy klónozzuk, ugyanezt a megközelítést alkalmazták Dolly, a birka létrehozásához, de a madarak esetében nem tudjuk, hogy ezt hogyan tehetnénk meg, mivel a szaporodási útvonalaik bonyolultak.
"A madarak esetében más megközelítésre van szükség, és ez az egyik alapvető technikai akadály a felélesztésben" – mondta Shapiro. „Vannak csoportok, amelyek különböző megközelítéseken dolgoznak, és nem sok kétségem van afelől, hogy el fogunk jutni odáig, de a madarak esetében ez egy olyan további akadály, amely az emlősök esetében nem áll fenn" – tette hozzá a kutató.
A dodó a portugál "bolond" szóból kapta a nevét, miután a gyarmatosítók kigúnyolták, hogy a dodó láthatóan nem fél az emberi vadászoktól. Az Indiai-óceánt felfedező tengerészekkel behurcolt macskák, kutyák és disznók zsákmánya is lett.
Mivel a faj több száz évig elszigetelten élt Mauritiuson, a madár nem félt, és mivel nem tudott repülni, könnyű prédává vált. Utolsó megerősített észlelése 1662-ben történt, mindössze 64 évvel azután, hogy holland tengerészek felfedezték a fajt 1598-ban.