A hettiták érkezése előtt, időszámításunk előtt 2000 körül a vidéket a „Hettik földjeként" emlegették, amit a hetti nép lakott. A hettiták hódítással vagy fokozatos asszimiláció révén beolvadtak az új hettita államba, de az eredetüket illetően megoszlanak a vélemények: egyes tudósok a pontik-kaszpi sztyeppei Yamnaya kultúrával, a balkáni Ezero kultúrával vagy a kaukázusi Maykop kultúrával való kapcsolatot feltételezik.
Amit a hettitákról tudunk, annak nagy része akkád nyelven (a kor diplomáciai nyelvén) vagy a hettita szövetség különböző dialektusain írt ékírásos szövegekből, valamint az asszíriai, babilóniai, egyiptomi és közel-keleti levéltárakban talált diplomáciai és kereskedelmi levelezésből származik.
A Hettita Birodalom késő bronzkorban bekövetkezett összeomlásáért számos tényezőt tesznek felelőssé a tudósok, a más területekkel folytatott háborúktól kezdve a belső viszályokig. A Cornell Egyetem kutatócsoportja a fák évgyűrűi és izotópfelvételek segítségével most azonban egy sokkal valószínűbb okot talált: három egymást követő év súlyos aszályát.
A Nature című folyóiratban publikált tanulmányban a régészek a törökországi Ankarától nyugatra található Midas Mound Tumulus Gordionból származó mintákat vizsgálták, amely egy 53 méter magas, mesterséges építmény. A halom egy faépítményt tartalmaz, amelyről úgy vélik, hogy Midasz király egyik rokonának, valószínűleg az apjának sírkamrája lehetett. De ugyanilyen
fontosak a borókafák is - amelyek lassan nőnek és évszázadokig, sőt évezredekig élnek -, amelyeket az építmény építéséhez használtak, és amelyek a régió rejtett paleoklimatikus adatait tartalmazzák.
A kutatók a fák évgyűrűinek növekedési mintáit vizsgálták, amelyek szokatlanul keskeny évgyűrűi valószínűleg száraz körülményeket jeleznek, valamint az évgyűrűkben rögzített szén-12 és szén-13 arányának változásait, amelyek a fa nedvesség elérhetőségére adott válaszát mutatják.
Elemzésük szerint az időszámításunk előtti 13. század végétől a 12. századba lépő időszakban általános elmozdulás történt a szárazabb körülmények felé. A súlyos szárazság drámai, folyamatos időszakát körülbelül időszámításunk előtt 1198-96-ra teszik (plusz-mínusz három évvel), ami megegyezik a hettiták eltűnésének idővonalával.
Két egymást kiegészítő bizonyítékkal rendelkezünk
– mondta Manning a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A fák évgyűrűinek szélessége azt jelzi, hogy valami igazán szokatlan dolog történt, és mivel nagyon keskeny évgyűrűkről van szó, ez azt jelenti, hogy a fa az életben maradásért küzdött.
Hozzátette: egy félszáraz környezetben ennek az egyetlen valószínű oka az lehete, ha kevés a víz, tehát aszály van, és ez három egymást követő évben különösen súlyos. A fák évgyűrűiből kinyert stabil izotópos bizonyítékok is megerősítik ezt a hipotézist, így a tudósok egy következetes mintázatot tudtak megállapítani annak ellenére, hogy mindez több mint 3150 évvel ezelőtt történt.
A szakemberek szerint három egymást követő aszályos év esetén emberek százezrei – köztük a hatalmas hettita hadsereg – éhínséggel, sőt éhhalállal nézhetett szembe.
Az adóalap összeomlana, akárcsak a kormányzat. A túlélők kénytelenek votlak elvándorolni, ami az éghajlatváltozás egyenlőtlenségének korai példája.
A kutatók megjegyezték, hogy a birodalom összeomlásának azonban nem kizárólag a súlyos éghajlati események lehettek az okai. Ám ez a bizonyos szárazság-szakasz fordulópont jelenthetett, legalábbis a hettiták számára.