Lynette Hart és Benjamin Hart, a UC Davis állatorvos-tudósai egy új megfigyelési tanulmányban ismertették a zsiráfok szexuális életének rejtett titkait, valamint egy lehetséges gyászrituálét.
A hímek egyszerűen nem kockáztathatják meg, hogy egészen a földig hajoljanak a fejükkel, mert vigyázniuk kell a rendkívüli nyakuk miatt
– mondta Lynette Hart a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Harték ezért megfigyelték ezeket a különösen szociális állatokat a Namutoni víznyelőknél, amint azok a namíbiai Etosha Nemzeti Parkban gyülekeztek, hogy elemezzék, hogyan is kompenzálják mindezt. A szakemberek itt szemtanúi voltak annak, ahogy a hímek százkét alkalommal vizsgálódtak egy nőstény után.
Meg kell lökdösniük a nőstényt, amivel gyakorlatilag azt mondják, hogy „kérlek, most vizelj!"
– mutatott rá Hart. – És a nőstények ezt gyakran meg is teszik, de előbb rá kell venni őket az együttműködésre; ha ez nem következik be, akkor az állat tudja, hogy úgymond nincs jövője a választottja mellett.
Az Animals tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a magas hím ehhez a kissé alacsonyabb nőstény farát simogatja vagy ütögeti, bizonyos esetekben pedig egyszerűen csak a közelben várakozik.
Miután a hím zsiráf a szájába szürcsöl egy kis vizeletet, felemeli a fejét, egy keveset kiköp belőle és grimaszol, hogy a vizelet a szájpadláson lévő speciális nyíláson keresztül az úgynevezett vomeronazális szervbe (más néven Jacobson-szervbe) jusson. Ezzel felméri és értékeli a feromonokat, hogy megállapítsa, a nőstény fogékony-e a szexuális közeledésére.
Más patás állatok ehhez hasonló szerve az orron és a szájon keresztül is rendelkezik összeköttetéssel, ám a zsiráfoknál az orrkapcsolat korlátozott – ez is példa a tudósok szerint arra, hogy az anatómiájuk a rendkívüli magasságukkal együtt változott.
A kutatók a zsiráfok figyelmeztető morgására is hallottak példákat: az állatokról korábban úgy vélték, hogy némák, de nemrégiben kimutatták, hogy éjszaka köhögnek, fütyülnek, morgolódnak, sőt kísértetiesen dúdolnak is egymásnak. A szakemberek emellett megfigyelték azt is, ahogy
az állatok folyamatos menetben vonulnak, hogy megvizsgálják egyik elhullott társukat, látszólag gyászolva.
Közben a megafauna e ritka megmaradt példányának a száma továbbra csökken az élőhelyek elvesztésével, az orvvadászattal és az ökológiai változások miatt. Egy 2016-os tanulmány kimutatta, hogy számuk 30 év alatt akár 40 százalékkal is visszaesett: a zsiráfok hivatalosan is felkerültek a Természetvédelmi Világalap (IUCN) veszélyeztetett fajainak listájára.