Ősi fegyverekkel zúzták a koponyákat, hogy gyilkosságokat oldjanak meg

A fejsze és a szarukapa gyakori eszközök voltak a neolitikumban, és fegyverként is használhatók

A tudósok azonosították azt a gyilkos fegyvert, amellyel 5000 évvel ezelőtt harmincnégy embert mészároltak le egy németországi barlangban, valamint egy másik személyt Spanyolországban ugyanebben az időben. Hogy kiderítsék, hogyan ölhették meg egykor áldozatokat, a kutatók egy sor hamis koponyát építettek, majd ezeket törték össze népszerű neolitikus „fegyverszerszámok" segítségével. Ezután jegyezték fel az okozott koponyasérülések mintázatait.

A kutatók a koponyák szétverésének logikáját úgy magyarázzák, hogy „az európai neolitikus társadalmakon belül a szórványos válságok felerősödése" az erőszakos konfliktusok számának jelentős növekedéséhez vezetett.

Az interperszonális és csoportközi erőszak ezen kontextusaiban a kőbalták, szarukapák és a csákányok által okozott koponyasérülések bőségesen előfordulnak

– írják a Journal of Archaeological Science folyóiratban publikált tanulmányban, amit az IFL Science online tudományos portál idéz.

A kőkori vérontás számos példája között említik az úgynevezett talheimi mészárlást, amelyet a harmincnégy összevert német koponya bizonyít, valamint a spanyolországi Cova Foradadában talált, sérült koponyát. Bár azonban nyilvánvaló, hogy

valamennyi elesettet valamiféle tompa tárggyal ütöttek fejbe, az esemény rekonstruálása és a gyilkos fegyver pontos meghatározása komoly régészeti kihívást jelent.

A rejtély megoldása érdekében a tanulmány szerzői hét mesterséges koponyát készítettek gumibőrrel bevont poliuretánból. A műkoponyákat ballisztikus zselatinnal töltötték meg, hogy az agyat reprezentálják, majd egy baltával és egy szalukapával – amely egy ősi famegmunkáló eszköz, ahol a szerszám éle merőleges a nyélre – leütötték.

A fejsze és a szarukapa gyakori eszközök voltak a neolitikumban, és fegyverként is használhatók Forrás: Sergio Foto/Shutterstock.com

A tanulmány szerzője, a 176 centiméter magas Miguel Ángel Moreno-Ibáñez fehér köpenyt viselt és minden koponyát más-más szögből és magasságból ütött meg; így láthatóvá váltak a két eszköz által okozott törésminták.

Bár a fejszék és a szarukapák nagyon hasonló fegyverként is használt szerszámok, az általuk okozott törésminták számos olyan jellemzőt mutatnak, amelyek lehetővé teszik a kettő megkülönböztetését

– írták a kutatók. – A fejsze által okozott töréseket például szimmetrikus ovális vagy csepp alakú töréskontúr jellemzi, ahol az ütközési pont nagyjából a törés közepén helyezkedik el.

Hozzátette: ezzel szemben a szarukapából eredő törések szinte minden esetben egy egyenes (ütközési pont) és egy domború oldallal rendelkeznek.

A kísérletek azt is megmutatták, hogy a koponyát nagyobb magasságból érő ütés növeli az agyba való behatolás esélyét, ami arra utal, hogy a magasabb támadók nagyobb kárt tudtak okozni.

Rekonstrukcióik alapján a tanulmány szerzői végül arra a következtetésre jutottak, hogy a Talheimben és a Cova Foradadában talált áldozatokat valószínűleg szarukapával ölték meg. Azt is meg tudták állapítani, hogy az utóbbiakat valószínűleg hátulról ütötték le, ami arra utal, hogy az áldozatot valószínűleg inkább kivégezték, mint harcban ölték meg.