Többször is megműtötték a középkori olasz nő koponyáját

A trepanáció viszonylag gyakori eljárás lehetett az ókorban

Egy közép-itáliai bizánci kori nő koponyáján annak a jelei látszanak, hogy legalább két alkalommal sebészi beavatkozást végeztek rajta. A kutatók egy új tanulmányban számolnak be a leletről és azt mondják, hogy a nem irigylésre méltó páciens valószínűleg egy sor trepanáción esett át egy „szisztémás patológiás állapot" kezelése érdekében, bár azt nem tudják megmondani, hogy pontosan mi volt a baja, vagy hogy a műtéteknek volt-e bármilyen pozitív hatása.

A koponya a Castel Trosino lombard nekropoliszból került elő, amely a hatodik és a nyolcadik század között temetkezési helyként működött. A hely a Római Birodalom bukását követően stratégiai fontosságú bizánci fellegvárrá vált, és a leggazdagabb lombard családok lakták.

A Castel Trosinóban végzett ásatások során pazar sírleletek kerültek elő, köztük arany és finom ékszerek.

Az International Journal of Osteoarchaeology folyóiratban publikált tanulmány szerzői szerint azonban meglepő új felfedezésük „az első bizonyíték egy élő alanyon található kereszt alakú csontmódosításra". A keresztet nyilvánvalóan egy éles szélű fémkaparó szerszámmal készítettek, amely közepén egy jól gyógyult csont lekerekített területe található.

A kutatók szerint az ilyen gyógyulás általában körülbelül hat hónapig tart a sérülés után, ami arra utal, hogy a nő túlélte az eljárást.

A trepanáció viszonylag gyakori eljárás lehetett az ókorban Forrás: Micarelli et al., International Journal of Osteoarchaeology 2023

A „V-alakú jelek" második sorozata azonban nem mutat ilyen gyógyulást, ami a szakemberek szerint azt jelenti, hogy a nő a második műtétet követően valószínűleg nagyon hamar meghalt. Az azonban nem világos, hogy a koponyaműtét közvetlen következményeként vagy sem.

Azt találtuk, hogy a nő több műtétet is túlélt, mivel hosszú távú sebészeti kezelésen esett át, amely egymást követő fúrások sorozatából állt

– magyarázta Ileana Micarelli, a a tanulmány szerzője az IFL Science online tudományos portálnak . – Úgy tűnik, az utolsó műtétre nem sokkal a halála előtt került sor.

Giorgio Manzi társszerző hozzátette: ilyen jellegű koponyaműtétek nyomait korábban soha nem azonosították. Mindez késztette arra a kutatókat, hogy megkérdőjelezzék azok eredetét és célját. A tudósok megjegyezték például, hogy a rituális trepanációt a Kárpát-medencében ugyanebben a történelmi időszakban élő avar népek is gyakorolták.

A tanulmány szerzői szerint a nő koponyáján látható jelek esetleg szimbolikus jellegűek lehetnek – ezt a hipotézist azonban végül elvetették, mivel a Castel Trosino-i rituális trepanációra nincs régészeti bizonyíték.

Azt is mérlegelték, hogy a jeleket a „decalvatio" néven ismert brutális igazságszolgáltatási büntetési forma, a skalpolással járó csonkítás hagyhatta-e hátra.

A feljegyzések azonban arra utalnak, hogy ezt a ritka és becstelen büntetést csak a csatatérről dezertáló katonákra vagy az engedély nélkül kereskedő katonákra alkalmazták. Emellett a nő koponyajegyeinek alakja és eloszlása sem egyezik a decalvatioval összefüggésbe hozható jelekkel.

Végül az orvosi magyarázatot találták a legvalószínűbbnek, annak ellenére, hogy nem találtak közvetlen bizonyítékot „traumára, daganatra, veleszületett rendellenességre vagy más patológiára".