Fredeliza Campos, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) munkatársa szerint ez a vonós hangszer, vagy akkordofon az egyik legkorábbi példája az ilyen típusú hangszereknek Délkelet-Ázsiában.
Betölti a régió legkorábbi ismert hangszerei, a litofonok vagy kő ütőtányérok, illetve a modernebb hangszerek közötti tudományos űrt
– magyarázta a szakember a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Körülbelül 35 centméter hosszú lehetett, és az egyik végén egy lyuk volt egy csapnak, ami fontos lehetett a hangoláshoz. Emellett látható rajta egy hídnak tűnő elem is, amely a húrt tartotta.
A hangszert több mint 600 csontleletből azonosították a dél-vietnami Long An tartományban, amelyeket Gò Ô Chùa régészeti lelőhelyén találtak Dél-Vietnamban.
A készítéséhez használt agancs valószínűsíthető forrása a Délkelet-Ázsia szárazföldi részén őshonos indiai disznószarvas, a Sambar szarvas.
A szakemberek három egyforma bronzharangot is találtak a helyszínen, amelyek valószínűleg egy temetés részeit képezhették.
Egyértelműen megállapítható, hogy a zene fontos szerepet játszott e térség korai kultúráiban
– mutatott rá Campos. – Az általunk vizsgált leletek és néhány ma is játszott húros hangszer közötti feltűnő hasonlóságok arra utalnak, hogy a hagyományos vietnami zene eredete a történelem előtti múltban keresendő.
Az, hogy a hangszeren hogyan játszottak, vagy hogy milyen hangzása lehetett, egyelőre nem világos, ám a kutatók úgy vélik, hogy a módszerek hasonlóak lehettek a mai vietnami hangszerekhez. Erre jó példa a K'ný, egyn olyan egyhúros vonós hangszer, amelyet a játékos szája egyedülálló módon irányít, és egyfajta rezonátorként működik. A hangok és hangszínek széles skáláját képes megszólaltatni; sokkal többet, mint a zongorán gyakran hallható kromatikus skála.