Figyelmeztetést adtak ki: ha ezt a tünetet észleli magán, azonnal forduljon orvoshoz!

Az átmeneti iszkémiás roham, az agyi vérellátás időleges zavara olyan, mint egy órán belül elmúló stroke. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy bár a tünetek elmúlnak, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni egy ilyen eset után.

Ha valakinél a stroke jellegzetes tünetei jelentkeznek, de egy órán belül megszűnnek, az illető minden valószínűség szerint átmeneti iszkémiás rohamon ment át. Az Amerikai Szívgyógyászati Társaság (American Heart Association, AHA) most kiadott tudományos állásfoglalása arra figyelmeztet, hogy egy átmeneti iszkémiás roham (transient ischemic attack, TIA) után akkor is mindenképpen indokolt a sürgősségi ellátás, ha a tünetek teljesen elmúlnak, mert közbeavatkozásra lehet szükség egy tényleges stroke megelőzése érdekében. A társaság egyik hivatalos folyóiratában, a Stroke-ban megjelent állásfoglalás egységesített protokollt kínál a feltételezetten TIA-n átesett páciensek állapotának értékelésére, és külön ajánlásokat fogalmaz meg olyan nem-súlyponti kórházak számára, ahol nem érhetők el a modern képalkotó eljárások, és állandó neurológiai ügyelet sincs.

Az átmeneti iszkémiás rohamot az agyi vérellátás időleges csökkenése okozza. Az Egyesült Államokban évente legalább 240 ezer ember esik át TIA-n, de a valós szám ennél feltehetőleg magasabb, hiszen sokan a tünetek elmúltával nem keresik fel az orvost, így nem kerülnek be a nyilvántartásba. Bár a TIA maga nem okoz tartós károsodást, a TIA-n átesettek közül nagyjából minden ötödik páciensnél három hónapon belül – sőt, közel 50 százalék eséllyel két napon belül – valódi stroke alakul ki. Ezért a TIA-t helytállóbb lenne figyelmeztető stroke-nak, mint mini-stroke-nak hívni, bár az utóbbi kifejezés az elterjedtebb.

A TIA tünetei – azzal a különbséggel, hogy átmenetiek – megegyeznek a stroke tüneteivel. Rendszerint hirtelen és erősen jelentkeznek, majd jellemzően kevesebb mint egy órán belül megszűnnek. Egy vagy több jelentkezhet az alábbiak közül:

• az arc féloldalas ernyedtsége;
• gyengeség a test egyik oldalán;
• zsibbadás,
• érzéskiesés a test egyik oldalán;
• akadozó beszéd;
• szédülés;
• látászavar;
• járási nehézség.

A TIA-t nehéz nagy biztonsággal diagnosztizálni, hiszen a legtöbb beteg már jól érzi magát, mire a sürgősségire kerül"

– fejti ki Hardik P. Amin, a Yale New Haven Hospital (Connecticut) neurológusa és stroke-ellátási igazgatója, aki az AHA tudományos közlemények kiadásáért felelős bizottságát vezeti.

Forrás: 123rf.com

A doktor hozzáteszi: attól függően, hogy a beteget fogadó intézmény milyen tapasztalattal és felszereltséggel rendelkezik, a TIA-val diagnosztizált betegek ellátása is igen különböző lehet. – „Nem ugyanolyan szintű kivizsgálásban fog részesülni az, aki egy korlátozott forrásokkal rendelkező sürgősségi osztályra kerül, mint akit egy kiemelt stroke-ambulanciára visznek. A jelen ajánlást kimondottan azokra a forrásszegény rendeléseken dolgozó sürgősségi orvosokra és belgyógyászokra szabtuk, akik nem tudják a beteget azonnal neurológus-érszakorvoshoz irányítani, és maguknak kell a nehéz diagnosztikai és terápiás döntéseket meghozniuk."

Az ajánlás eligazítást nyújt például a TIA és az azt utánzó TIA-szerű állapotok megkülönböztetéséhez.

Ez utóbbiak a tünetek szintjén részleges átfedést mutathatnak a TIA-val, de egészen más okból – például a vércukorszint lezuhanása, epilepsziás roham vagy migrén miatt – következnek be. A TIA-szerű állapotok tünetei idővel inkább rosszabbodnak, mint enyhülnek, és kiterjedhetnek a test többi részére.

Minden, ami általában növeli a keringési betegségek kockázatát, a TIA-nak is rizikófaktora;

ilyen egyebek között a magas vérnyomás, a diabétesz, az elhízás, a magas koleszterinszint és a dohányzás.

A TIA kockázatát ezeken kívül fokozza a perifériás artériabetegség, a pitvarfibrilláció, az obstruktív alvási apnoé és a szívkoszorúér-betegség. Mindezeken felül az is magas kockázati csoportba tartozik, akinek korábban már volt stroke-ja.

Forrás: Shutterstock

A tünetek és a kórtörténet felmérése után az első fontos vizsgálat a fej és a nyak ereinek képalkotó vizsgálata. Egy kontrasztanyagmentes CT-felvételt már a sürgősségi osztályon kellene készíteni, hogy kizárják az agyvérzést és a TIA-szerű állapotokat. A CT-s angiográfia is hasznos annak megítélésében, hogy beszűkültek-e az agyat ellátó artériák. A TIA-tünetekkel jelentkező páciensek nagyjából felében kimutatható az agyba vezető nagy artériák szűkülete.

Az agysérülés (pl. stroke) kizárására az MRI-vizsgálat a preferált módszer, amelyet ideális esetben a tünetek jelentkezésétől számított 24 órán belül kellene elvégezni. Azoknak a betegeknek, akik TIA-val kerülnek a sürgősségi ellátásba, mintegy 40%-ában az MRI-felvétel stroke-ot igazol. Azonban a sürgősségi rendelések ritkán rendelkeznek saját MRI-vel, ezért a beteget érdemes továbbirányítaniuk a megfelelő központi kórházak egyikébe.

A vérvizsgálatot szintén már a sürgősségi ellátásban el kell végezni, hogy elkülönítsék a TIA-t az olyan lehetséges TIA-utánzó állapotoktól, mint az alacsony vércukorszint vagy a fertőzés, valamint hogy felmérjék az olyan keringési rizikófaktorokat, mint a diabétesz és a magas koleszterinszint.

Ha a TIA diagnózisa beigazolódik, kardiológiai vizsgálat is javasolt, amelyet – ha csak lehetséges – még szintén a sürgősségin kellene elvégezni, de az is megfelelő, ha a páciens lehetőleg egy héten belül felkeres egy specialistát kardiológiai kivizsgálás céljából. Az esetlegesen fennálló pitvarfibrillációt, ami a TIA ismert rizikófaktora és a TIA-val diagnosztizáltak 7%-ában fennáll, EKG-val lehet megállapítani. Ha a kezdeti vizsgálatok arra utalnak, hogy a TIA vagy stroke hátterében szívritmusprobléma áll, a szívműködés utánkövetése a TIA után legalább egy fél évig javallott.

A TIA-n átesett betegeknek jelentősen javulnak a túlélési esélyeik, ha mihamarabb – célszerűen már a sürgősségi ellátás keretében – találkoznak neurológussal, akár személyesen, akár online vizit formájában.

Az ajánlás szerint a találkozónak lehetőleg 48 órán belül, de legfeljebb egy héttel a TIA után meg kellene történnie, különös tekintettel a stroke fokozott kockázatára a TIA utáni napokban.

Az állásfoglalás olyan irodalmi eredményekre hivatkozik, melyek szerint az iszkémiás (vérrög okozta) stroke-kal diagnosztizált betegek kb. 43%-a TIA-n esett át a stroke-ot megelőző egy héten belül.

Stroke (számítógépes illusztráció) Forrás: Science Photo Library via AFP/KATERYNA KON/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Kateryna Kon/Science Photo Libra

A TIA-n átesett betegek stroke-kockázatának gyors felmérését a 7 pontos ABCD2 értékelés teszi lehetővé, amely alacsony, közepes és magas rizikókategóriákba sorolja a betegeket az életkor (Age), vérnyomás (Blood pressure), klinikai tünetek (Clinical features), a tünetek időtartama (Duration of symptoms: 60 percnél kevesebb vagy több) és a cukorbetegség (Diabetes) alapján. A 0-tól 3-ig terjedő pontszám alacsony, a 4-5-ös közepes, 6-7-es magas rizikót jelent. A közepes és magas rizikójú betegek esetében a kórházi felvétel fontolóra veendő.

Ezek a lépések segíthetnek a gyaníthatóan TIA-val jelentkező betegek közül kiválasztani azokat, akiknek érdemes kórházi osztályra kerülniük, szemben azokkal, akiket szoros utánkövetés mellett biztonsággal az otthonukba bocsáthatunk a sürgősségi ellátásból

– szögezte le Amin. – Útmutatásunk olyan információt ad mind a vidéki, mind a városi klinikai körülmények között dolgozó orvosoknak, amelynek révén mérsékelhetik a jövőbeni stroke kockázatát."