Hétezer éve ilyen eszközökkel véreztették ki a teheneket

A Lengyel Tudományos Akadémia régészei tehenek kivéreztetésére használt csonteszközöket tártak fel Szudán északi részén, a Letti-medencében végzett ásatások során

A Lengyel Tudományos Akadémia régészei tehenek kivéreztetésére használt csonteszközöket tártak fel Szudán északi részén, a Letti-medencében végzett ásatások során.

A vizsgálatot a Lengyel Tudományos Akadémia Régészeti és Etnológiai Intézetének kutatói végezték, akik a szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó korai közösségeket kutatták a Közép-Nílus-völgyben, hogy megállapítsák, a szarvasmarhák háziasítása önállóan történt-e vagy a Közel-Keletről importálták őket.

A Letti-medencében egy temetőben végzett ásatások hétezer éves temetkezéseket tártak fel.

A régészek az egyik sírgödörben egy idős férfi maradványait találták, akit olyan állati bőrdarabokkal helyeztek örök nyugalomra, amelyeket vörös ásványi festékkel (okkerrel) színeztek. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek,

az okker egy természetes agyagföldfesték, vas-oxid és különböző mennyiségű agyag és homok keveréke, amelyet Afrikában több mint 200 ezer éve használnak színezőanyagként.

A Lengyel Tudományos Akadémia régészei tehenek kivéreztetésére használt csonteszközöket tártak fel Szudán északi részén, a Letti-medencében végzett ásatások során Forrás: M.Osypinska

A sírgödör egy kis tálat is rejtetta, amely okkersárga nyomokat tartalmazott, valamint öt darab csontpenge, amelyek valószínűleg szarvasmarhacsontokból készültek. Utóbbiak közelebbi vizsgálata kimutatta, hogy tölcsér- vagy ereszcsatorna formájúak és még mindig nagyon élesek.

A pengék jellegzetes alakja miatt a tehenek kivéreztetésére használhatták őket, épp úgy, ahogyan azt a modern afrikai pásztorok, például a maszájok teszik

– mondta Dr. Piotr Osypiński régész a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A tehenek vérét különleges alkalmakkor isszák, általában tejjel keverve, de anélkül, hogy az állatoknak bármi baja esne.

Hozzátetette: ez lehet a legrégebbi ismert feljegyzés az ilyen jellegű gyakorlatról.

Egy másik temetkezésben a kutatók egy kis ovális üreget is felfedeztek, amelybe egy fiatal férfi maradványait temették el, szintén vörös okkersárgával színezett állatbőrrel együtt.

A csontvázat magzati pozícióba helyezték el,

a férfi koponyájának antropológiai vizsgálata azonban egy pontosan kivágott, kerek, 5 centiméter átmérőjű lyukat is feltárt azon.

A férfi nem mutatta az előrehaladott gyógyulás jeleit, így valószínű, hogy ez az eljárás összefüggésben lehetett a halálával

– mutatott rá Osypiński. – Nehéz elképzelni, hogy hétezer évvel ezelőtt az emberek hogyan vállalkozhattak egy ilyen veszélyes és bonyolult sebészeti beavatkozásra a rendelkezésükre álló, kezdetleges eszközökkel.

Ahogy arra a szakember emlékeztetett, a Szaharától délre fekvő Afrika neolitikus pásztorközösségei rendkívül fontosak a kontinens történelme szempontjából. Mobil életmódjuk és a tőlük minket elválasztó több ezer év miatt még mindig nagyon keveset tudunk róluk.