Hihetetlen, de még a kétezres években is élhetett tasmán tigris

Erszényes farkas a hobarti állatkertben

Az 1936. szeptember 7-i dátumot széles körben úgy tartják számon, mint azt a napot, amikor a világ utolsó megmaradt tasmán tigrise (más néven erszényesfarkasa) egy hobarti állatkertben elpusztult. De vajon meddig tévesztették szem elől az utolsó néhány kutyaszerű csíkos húsevő erszényest a tasmániai vadonban? Néhány évig? Vagy talán néhány évtizedig? Egy új elemzés meglepő eredményeket hozott.

Az 1910 óta történt 1237 megfigyelés és állítólagos észlelés új elemzése szerint a erszényesfarkas az 1980-as évek végéig, sőt még tovább is fennmaradhatott. Ha ez az elemzés helytálló, az azt sugallja, hogy

a tasmán tigris nem csak a 20. század elejének szemcsés fekete-fehér világában létezett.

A Science of the Total Environment című szakfolyóiratban közzétett kutatás során a tudósok az összes eddigi megfigyelést összevetették, aminek minőségi pontszámot adtak, a megbízható, fizikai (élő vagy halott) példányokkal alátámasztott feljegyzésektől kezdve a tapasztalt természetvédelmi szakemberek észleléseiig és az egy futó pillanatra látott állatokig.

Szembetűnő a hasonlóság a két koponya között (balra az erszényesfarkas, jobbra a szürke farkas) Forrás: The Pask Lab

Ez az egyik legikonikusabb ausztrál faj, amely kihalt

– mondta Barry Brook professzor, a Tasmániai Egyetem munkatársa és a tanulmány vezető szerzője a The Guardian online portálnak, aki öt éve dolgozik azon, hogy meghatározza az erszényesfarkasok kihalásának időpontját.

Elmondta, hogy pusztán a korábbi vadászok vagy vadvédelmi szakemberek által igazolt elejtések, befogások vagy észlelések feljegyzései alapján a kihalás valószínűsíthető időpontja az 1940-es és 1970-es évek közé tehető. Hozzátette azonban, hogy

a tanulmánya ahelyett, hogy a későbbi megfigyeléseket elvetette volna, inkább beépítette azokat a modellezésbe, miközben erősen lecsökkentette a valódiságuk valószínűségét.

Brook ezt a megközelítést alkalmazva a kihalás időpontját az 1980-as évek végére és a 2000-es évek elejére tolta; az 1960-as években is rendszeresek voltak ugyanis a hiteles megfigyelések.

Erszényes farkas a hobarti állatkertben Forrás: Wikimedia Commons

De ha azokról az emberekről beszélünk, akik ismerték a vadon élő állatokat, akkor az 1980-as években még mindig előfordultak hiteles megfigyelések

– mondta Brook, rámutatva Hans Naarding parkőr tapasztalatára, aki 1982-ben látott egy tasmán tigrist.
Brook szerint a hobarti állatkertben 1936-ban elpusztult erszényesfarkas továbbra is az utolsó, fényképes bizonyítékokkal megerősített megfigyelés.

A tasmán tigrist a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 1982-ben hivatalosan is kihaltnak nyilvánította, miután évtizedeken át számos kísérlet sikertelennek bizonyult a felkutatásukra.
A most publikált tanulmány amellett, hogy új perspektívát kínál arra vonatkozóan, hogy mikor pusztulhattak el az utolsó állatok.

Brook szerint az új kutatás alapján az utolsó erszényesfarkas legvalószínűbb tartózkodási helye „valahol Tasmánia északnyugati részének közepén", Waratah környékén volt.

Elmondta, hogy a munkája egy olyan, új módszert is kínál, amely segíthet a természetvédőknek más, kihalástól tartott fajok felkutatásában.