Talán egyik ilyen orvosi szer sem bizonyult olyan „kellemes tudatmódosítónak", mint a 19. század végén forgalmazott, úgynevezett „egyéjszakás köhögés elleni szirup", amely nemrég terjedt el a világhálón a megkérdőjelezhető összetevői miatt.
A fő összetevők között szerepel az egyszázalékos alkohol, az indiai kender (Cannabis indica), a kloroform és a „morphia" (a morfium régi elnevezése). Egyfajta nyugtatóként adták, hogy csillapítsa a köhögést, ami könnyen elképzelhető, hogy megtette a hatását, írja az IFL Science online tudományos portál.
Az nem egészen világos, hogy a most felbukkant palack mikor készült, ám az egyértelműnek tűnik, hogy a Kohler Manufacturing az 1880-as évektől kezdve gyártotta és hogy az ilyen típusú keverékek az 1900-as években mindenhol megjelentek.
Annyi bizonyos, hogy ez a bizonyos szirup 1906 után készült, ami betartotta az „1906-os Food and Drugs Act 1906" törvényt, amely megtiltotta az élelmiszerek és italok törvénytelen forgalmazását az Egyesült Államokban.
Bár a szirup engedélyezése számunkra talán hihetetlennek tűnik, a korabeli köhögéscsillapítókra érdekes módon igencsak jellemzőek voltak ezek az összetevők.
A morfiumot, a heroint és más mákszármazékokat fájdalomcsillapításra és köhögéscsillapításra is használták. A kloroform állítólag szintén segített a köhögés ellen, mert elálmosította a beteget (talán egy kicsit túlságosan is), miközben az alkohol és a kannabisz segített a köhögés csillapításában, szintén az alvás elősegítése érdekében.
Az opioidok használatát később szabályozták,
a kloroform használatát pedig leállították, miután az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) 1976-ban megállapította, hogy növeli a szívmegállás és a rák kockázatát. A köhögés elleni szirupok így nagy fordulatot tettek az 1900-as évek végén, bár még mindig rengeteg példa van néhány „vad gyógymódra".