A bizarr madarat John Bates fedezte fel, amikor terepmunkát végzett a perui Cordillera Azul Nemzeti Parkban, amely az Andok egyik külső gerincén helyezkedik el.
A Royal Society Open Science tudományos szaklapban publikált, új tanulmány vezető szerzője elárulta, hogy mivel elszigetelt élőhelyről van szó, ezért arra gondolt, hogy a furcsa kinézetű állat akár genetikailag elkülönülő populáció is lehet, ami egy új fajt jelent.
Ránéztem a madárra, és azt mondtam magamban, hogy ez a dolog nem hasonlít semmi máshoz
– mondta John Bates az IFL Science online tudományos portálnak. – Az első gondolatom az volt, hogy ez csakis egy új faj lehet.
A szokatlan madár vizsgálatát a Field Museum Pritzker DNS-laboratóriumában folytatták, ahol lefuttatták a mindkét szülő genetikai anyagát tartalmazó szekvenciákat, és keresték a mitokondriális DNS-t, amelyet általában csak az anya ad át. Ám nagy meglepetés volt, amit láttak.
Azt hittük, hogy genetikailag különbözni fog, de néhány markerben megegyezett a Heliodoxa branickii-vel, a Peru ezen általános területéről származó rózsaszín torkú kolibrik egyikével
– magyarázta Bates. – A minták egy másik rózsaszíntorkú kolibrivel, a Heliodoxa gularisszal is egyeztek, azonban nem 50/50 arányban.
A szakemberek szerint tehát úgy tűnik, hogy valamikor a madár múltjában egy H. branickii párosodhatott egy H. gularisszal, és így egy fél-fél hibrid jött létre, amely aztán a következő generációkban csak H. branickii-vel folytatta a genetikáját.
Ez az összetettebb kolibri „recept" megmagyarázhatja az arany torok furcsa megjelenését a rózsaszín torok hosszú sorában: a finom különbségek egy hibrid utódban egyesültek, ami további apró változásokat eredményezett, amelyek nagy különbséget eredményeztek az általános színezetben.
Az ehhez hasonló hibridek hozzájárulhatnak a kolibriknél megfigyelhető hihetetlen színválasztékhoz, mivel a kutatók szerint egy ilyen drasztikus színváltás jellemzően körülbelül hat-tízmillió év alatt jön létre egyetlen fajnál. Míg korábban úgy gondolták, hogy a különálló fajok utódai sterilek, az ehhez az aranytorkú madárhoz hasonló állatok bizonyítják, hogy ez nem mindig igaz, és hogy a vadonban az állatok fenotípusának gyors változásáért is felelősek lehetnek.