A makula a látásért felelős ideghártya (retina) központi része, ami a mindennapi életben leginkább használt látási funkciókat biztosítja. Közepe, az úgynevezett fovea, a központi éleslátásért felelős. Ezt a területet használjuk, amikor valamire ránézünk. A környező terület pedig egy körülbelül 10 foknyi központi területen biztosítja a látást megfelelő élességben, színességben és gyors információ feldolgozással. Az ezen kívül lévő területek inkább a perifériás látást szolgálatában állnak. Érdekes módon a makula területén az ideghártyának olyan betegségei gyakoriak, melyek lényegesen ritkábban jelentkeznek a központi éleslátást biztosított területen kívül. Gyakorlati szempontból a legfontosabb ilyen betegségcsoport az úgynevezett makula degeneráció. A makula degenerációt hétköznapi értelmezésre száraz és nedves formára bontjuk. A száraz forma lényegében előkészíti a súlyos látásromlást eredményező nedves formát, és hosszú időn fennállva, fokozatosan romlik, miközben viszonylag kevés szubjektív tünetet eredményez.
A száraz makula degeneráció azt jelenti, hogy a makula területén az ideghártya külső rétegeiben, melyek az ideghártyát kívülről körülölelő és tápláló érhártyához esnek közel, zsírnemű anyagok és melanin pigment szemcsék rakódnak le szabálytalan mintázatban, és kis területre kiterjedő úgynevezett pigmenthám leválások alakulnak ki. Ezek az állapotok nem járnak érújdonképződéssel és hegesedéssel. Legtöbbször a hétköznapi élet szempontjából tünetet sem okoznak. Fontos megérteni azonban, hogy ezek az elváltozások az ideghártya külső rétegeinek működési zavarát jelzik. A zsírnemű lerakódások olyan sejtszervecskékből keletkeznek, melyek degeneratív módon tönkrementek. A lerakódott pigment is a károsodott sejtekből szabadul ki. Az állapotnak számos klinikai formája, változata van. A száraz típusú makula degeneráció valamilyen formája nagyon sok idősebb emberen előfordul, ám súlyos látásromlást csak bizonyos örökletes formák okoznak. Ezek a központi éleslátást rontják meg, jellemzően a nagyon idős életkorban. Kezelésük jelenleg nem lehetséges.
Az úgynevezett nedves makula degeneráció a száraz makula degeneráció talaján további, gyors ütemű látásromlással megjelenő állapot. Kialakulását az életkor növekedése, az öröklött genetikai háttér, az érbetegségek és a dohányzás nagymértékben segítik. A legtöbb esetben a betegség néhány hónapos - éves különbséggel mindkét szemet érinti A károsodott szövetekben kóros erek képződése alakul ki meg. Ezek jellemzően az ideghártyát kívülről tápláló érhártyából nőnek bele az ideghártyába a makula területén, leginkább a makula középső területén, azaz az éleslátásért felelős területen. A kialakuló erek szerkezete nem normális, törékeny, ezért belőlük folyadék lép ki már az érnövekedés időszakában is. A kilépett folyadék szétválasztja az ideghártya rétegeit, aminek következtében a beteg azt tapasztalja, hogy látása gyors ütemben csökken, torzul. A központi területen a látott kép olyan torzzá válik, mint amilyen az egykori Vidámpark Elvarázsolt Kastélyának homorú és domború tükrein eltorzult tükörkép. Emellett finom szürkés, foltszerű területeket is észlelhet a beteg. A látás ilyen megváltozása nem specifikus teljes mértékben a makula degenerációra. Minden olyan eltérés kiváltja, ami a retina központi részének domborulatában valamelyes változást eredményez. Ha azonban a kórok a nedves makula degeneráció, akkor az állapot gyors ütemben romlik tovább, mivel a kóros új erekből hamarosan kötőszövet lép ki. A kötőszövet hegképződést eredményez, a hegképződés pedig lehetetlenné teszi az ideghártya működését az érintett területen. Ez a központi éleslátás végleges elvesztését eredményezheti. Kezeletlen esetben olyan állapot alakul ki, melyben az érintett személy jellemzően mind a két szemmel a középső, viszonylag széles területen nem lát semmit, csak körben oldalra marad meg a látása, ám ez a hétköznapi élet feladatainak ellátására nem megfelelő, így funkcionálisan súlyos látásromlás alakul ki.
A makula degeneráció nedves formájában a változás nagyon gyors: napok alatt, de hetek alatt mindenképpen a panaszmentes, normális látásból súlyosan eltorzult és élességében súlyosan csökkent látás alakul ki. Nagyon fontos megértenünk azt, hogy a makula degeneráció nedves formája jelenleg jól kezelhető, de meg nem gyógyítható betegség. A kezelés kizárólag akkor hatékony, ha a hegszövet még nem alakult ki. A hegeket semlegesíteni és hatásukat megszüntetni jelenleg nem lehet. Így tehát a kezelésnek abban a viszonylag rövid időszakban kell megkezdődnie, amelyben a látás már torzul, talán kissé az élessége is romlik, de a beteg még a hétköznapi életnek megfelelő minőségű látást tapasztal az érintett szemén. Ilyenkor sok beteg még nem fordul orvoshoz, mert a másik szem a hétköznapi élet látási igényeit kielégít. Sokan nem szeretnek orvoshoz járni, az orvoshoz járás időigényes és kellemetlen, így amíg csak lehet, tűrik, tolerálják a betegségeket. Sajnos a nedves makula degeneráció már alig befolyásolható abban a stádiumban, amiben a beteg mindenképpen orvoshoz fordul vagy legalább panaszkodik hozzátartozóinak (hiszen legtöbbször 60 évesnél idősebb vagy jóval idősebb személyről van szó). A nedves makula degeneráció kezelése alapvetően a szembe adott, hegesedést gátló injekciók alkalmazásából áll. Ezek alkalmazása ambuláns kezelés során történik, és a szükségletnek megfelelően ismételendő. Az injekciók segítségével az éppen képződésében lévő kóros új erek elzáródnak, az ödéma megszűnik, a látásélesség pedig az adott szemen még elérhető állapoton stabilizálódik. Ha a beavatkozást hamar kezdjük meg, a látás élessége nagyon jó maradhat. Ha viszont későn indul a kezelés, a súlyosan megromlott látásélességen már nem lehet segíteni.
A látás torzulását több betegség is eredményezheti. Éppen ezért azt az időablakot célszerű a szemorvoshoz fordulás tekintetében követnünk, ami a leggyorsabban romló, legagresszívebben előrehaladó betegség ellátása esetén szükséges, ez pedig a nedves makula degeneráció. Sürgős és érdemi szemorvos vizsgálat szükséges, amit mindenképpen szemorvosnak (nem pedig optometristának) kell végezni, és aminek részeként optikai koherencia tomográfia angiográfiás (OCT angiográfiás) vizsgálatot is végezni kell. Ez a vizsgálat a hagyományos OCT vizsgálatnál sokkal több információt ad, hiszen az csupán a makula területében megjelenő heget, esetleg ödémát képes kimutatni, míg az OCT angiográfiával az érújdonképződés is kimutatható, mégpedig nagyon korai stádiumban. Ennek ismeretében a kezelést néhány napon belül meg is kell kezdeni. Sajnálatos, hogy a hazai gyakorlatban a betegek még gyakran akkor is időkéséssel kerülnek diagnosztizálásra, ha az orvoshoz fordulásuk időben történik. Nemritkán heteket kell várni a megfelelő OCT vagy CT angiográfiás vizsgálathoz való hozzájutásra, és ez idő alatt a látás vissza nem fordítható módon károsodhat. Éppen ezért e helyen is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az említett panaszok észlelése esetén a vizsgálat nem halogatható. Mindenképpen minőségi szemorvosi diagnosztikai ellátásra van szükség néhány napon belül - mondta Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.
(Forrás: Szemészeti Központ