Santos először 2019-ben talált rá a műanyag sziklákra, amikor a szigetre utazott, hogy doktori disszertációját egy teljesen más témában (földcsuszamlások, erózió és „egyéb geológiai kockázatok") kutassa.
Épp a Turtle Beach nevű védett természetvédelmi terület közelében dolgozott, amely a veszélyeztetett zöld teknősök legnagyobb szaporodóhelye a világon, amikor rábukkant a különös kinézetű, kékeszöld színű sziklák egy nagy kiterjedésű kiemelkedésére.
Két hónapos expedíciója során ezek felkeltették az érdeklődését, ezért visszavitt néhányat a laboratóriumába. Elemezte őket a csapatával, amelyeket újfajta geológiai képződményként azonosítottak; a Föld évmilliárdok óta kőzetképződéshez használt anyagok és folyamatok egy új összetevővel, ahogy azok a műanyag szeméttel egyesülnek.
Arra a következtetésre jutottunk, hogy az ember most geológiai ágensként működik és olyan folyamatokat befolyásol, amelyek korábban teljesen természetesek voltak, mint például a kőzetképződés
– mondta Fernanda Avelar Santos geológus az AFP-nek, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Ez beleillik az antropocén gondolatába, amelyről manapság sokat beszélnek a tudósok: az embereknek a bolygó természetes folyamatait befolyásoló geológiai korszakába.
Hozzátette: ez a fajta kőzetszerű műanyag megmarad a geológiai feljegyzésekben.
Trindade-t a legtöbb szakember paradicsomként aposztrofálja. A Brazíliához tartozó kis vulkáni sziget az Atlanti-óceánon fekszik, amely
távoli fekvése miatt mindenféle fajnak menedéket nyújt: tengeri madaraknak, csak ott élő halaknak, a kihalás szélére sodródott rákoknak és zöld teknősöknek.
A dél-atlanti szigeten az egyetlen emberi jelenlét egy kis brazil katonai bázis és egy tudományos kutatóközpont.
Csodálatos, ezért annál borzasztóbb volt, hogy ilyesmit találtunk, ráadásul az egyik ökológiailag legfontosabb strandon
– mutatott rá Santos, aki a tavalyi év végén visszatért a szigetre, hogy további műanyag sziklákat gyűjtsön, és mélyebbre ásson a jelenség megértése érdekében.
A kutatást folytatva megállapította, hogy hasonló sziklaszerű műanyag képződményekről számoltak be már 2014 óta olyan helyeken, mint Hawaii, Nagy-Britannia, Olaszország és Japán. Ám Trindade szigete a legtávolabbi hely a bolygón, ahol eddig megtalálták őket.
A szakemberek most attól tartanak, hogy ahogy a sziklák erodálódnak, mikroműanyagok szivárognak a környezetbe és tovább szennyezik a sziget táplálékláncát.
A kutatók eredményeiket a Marine Pollution Bulletin folyóiratban publikálták, amelyben megjegyzik: „a tengeri szennyezés paradigmaváltást idéz elő a kőzetek és üledékes lerakódások képződményeiről alkotott fogalmak tekintetében; az emberi beavatkozások mára olyannyira elterjedtek, hogy meg kell kérdőjelezni, mi az, ami valóban természetes".
A Santos által felfedezett kőzetek fő összetevője halászhálók maradványai voltak, az óceáni áramlatok azonban rengeteg palackot, háztartási hulladékot és más műanyag szemetet elsodortak a szigetre a világ minden tájáról.