Az 1986. április 26-án bekövetkezett csernobili nukleáris katasztrófát követően 120 000 embernek kellett elhagynia Pripjat városát és annak környékét. Az evakuáció során sok háziállatot, köztük kutyát hátrahagytak, amelyek minden nehézség ellenére életben maradtak és stabilan növekvő populációt hoztak létre a sugárfertőzött térségben. A szakértők arra voltak kíváncsiak, az állatok miként alkalmazkodtak az extrém környezeti körülményekhez.
2017 és 2019 között 302, az erőmű közelében, illetve attól 15-45 kilométerre élő kóbor kutyától vettek vért, majd a gyűjtött minták alapján feltérképezték a csernobili állatok génállományát.
Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a Csernobil közelében élő kutyák genetikája különbözik a világ más részein élő háziállatokétól. Ennek oka pedig az, hogy generációk óta ki vannak téve az ionizáló sugárzás hatásainak.
A tanulmány szerzője, Elaine Ostrander elmondta, hogy pusztán a DNS-profil alapján meg tudják állapítani, mely kutyák élnek a reaktornál, illetve annak árnyékában. Ezek a kutyák azoknak a házőrzőknek a leszármazottai, amiket a menekülő emberek hagytak hátra a katasztrófa idején.
A legújabb adatok szerint összesen 800 félig elvadult kutya kóborolhat Csernobil közelében. Az állatok időnként kapcsolatba kerülnek a környéken dolgozó, kutató emberekkel is, de az állatorvosok is felkeresik őket, hogy beadják a szükséges vakcinákat.
A kutatás következő lépése az lesz, hogy megnézik, a génváltozások miként befolyásolják a kutyák megjelenését, egészségi állapotát és viselkedését. Az eredmények akár olyan mutációkra is fényt deríthetnek, amelyek segítik az állatok túlélését a megnövekedett sugárzással szemben.
A teljes tanulmány a Science Advances című tudományos folyóiratban olvasható.