Rémisztő dolgot fedeztek fel az óceán mélyén, hatalmas katasztrófát idézhet elő

Riasztó hőhullámokat azonosítottak az óceánok mélyén, ennek pedig pusztító hatása lehet a partvidékek élőlényközösségére.

2013 és 2016 között súlyos tengeri hőhullám pusztított a Csendes-óceán északkeleti részén. Az Egyesült Államok nyugati partvidékénél a vizek felmelegedtek, ez pedig alaposan felforgatta a helyi ökoszisztémákat; a korallzátonyok kifehéredtek, és több mint egymillió madár pusztult el Észak-Amerika szerte.

A folyamat riasztónak látszik, pedig ez csak a jéghegy csúcsa, ennél sokkal komolyabb, félelmetes dolgok történnek a háttérben;

nemcsak az óceáni hőhullámok létére találtak bizonyítékot, de kiderült, hogy ezek hosszabb ideig tartanak, drasztikusabb felmelegedést okozhatnak, miközben a felszínen ennek vajmi kevés jelét érzékeljük.

Ezek a hatások katasztrofálisak lehetnek mind a tengeri ökoszisztémákra, mind pedig az ezekre épülő iparágakra nézve. Kevesen tudják, de a kibocsátott szén-dioxid által termelt többlethő 90 százalékát az óceánok nyelik el, így nagyon nem mindegy, mi történik azok mélyén.

Az óceánok gyorsabban melegszenek, mint a bolygó átlaga: az elmúlt száz évben mintegy 1,5 Celsius-fokkal emelkedett a hőmérséklete, a tengeri hőhullámok pedig csak az elmúlt tíz évben körülbelül 50 százalékkal gyakoribbá váltak.

Forrás: Pixabay

A tengeri hőhullámokat már évek óta tanulmányozzák a szakemberek, ilyen mélységbe azonban csak most sikerült bepillantani. Ehhez korszerű technikai eszközökre és számítógépes modellekre volt szükség.

Az óceánfenék megnövekedett hőmérsékletét számos ökológiai problémával hozták összefüggésbe. A változás kedvez az invazív fajok terjedésének, ami viszont az őshonos fajokat szoríthatja ki eredeti élőhelyükről.

A tanulmányt jegyző egyik kutató, Michael Jacox szerint szükség van a tengeri hőhullámok valós idejű nyomon követésére ahhoz, hogy a helyzetet kezelni lehessen, és a partvidék ökoszisztémáját meg tudják menteni.

Forrás: AFP/NEKTON/Ho

A tanulmány teljes terjedelmében a Nature Communications című tudományos lapban olvasható.