Az utolsó jégkorszak idején (körülbelül 24 ezer és 17 ezer évvel ezelőtt) a Quintero-öböl által elfoglalt tengeri terület egy nagy kiterjedésű vizes élőhely volt, amely több kilométerre húzódott a jelenlegi partvonaltól.
A síkvidék számos kihalt állatfajnak adott otthont,
mint például a Palaeolama-knak (az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tevefélék családjába tartozó fosszilis nem), Mylodon-oknak (az emlősök osztályának vendégízületesek öregrendjébe, ezen belül a szőrös vendégízületesek rendjébe és a fosszilis Mylodontidae családba tartozó nem), amerikai lovaknak és szarvasoknak, valamint rágcsálóknak, rókáknak és a prérifarkasfajoknak.
A jégtakaró olvadásával a tengerszint emelkedése miatt a „sétány" víz alá került; ez az egyetlen ismert pleisztocén végi víz alá merült terület Dél-Amerika csendes-óceáni partvidékén.
A régészek és paleontológusok által végzett vizsgálat során tevefélék, szarvasfélék, lófélék, kihalt lajhárfélék, vendégízületesek, kutyafélék, hódfélék és csalitpatkányfélék lelőhelyeit tárták fel, számos Mylodon maradványa mellett, amelyek mind hasonlóak a paleoindiai vadász-gyűjtögetők hasonló környezetében, Közép-Chilében található lelőhelyein talált állattípusokhoz.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, a víz alatti terepmunka rétegenkénti feltárásból állt, az üledékek felszívásából, amelyeket kitisztítottak, hogy később tömbökben nyerjék ki a faunaegyütteseket, a csontvázmaradványokat tartalmazó üledékkel együtt.
Közepes méretű fajokat, például rókákat, nagyszámú, különböző rágcsálófajokból álló mikrofaunát, nagyon kicsi erszényeseket, sőt hüllők maradványait is megtaláltuk
– mondta Isabel Cartajena professzor, az OHC igazgatója, a Chilei Egyetem antropológiai tanszékének oktatója a HeritageDaily online tudományos portálnak.
A kutatók összesen több mint 7000 csontvázmaradványt találtak, amelyek közül nyolcat kihalt állatfajként és több tucat kisebb állatfajnak megfelelő egyedként azonosítottak.
Cartajena szerint a nagy rendszertani változatosság különösen szembetűnő, mivel a csoport több mint tizenöt fajból áll.
A GNLQ1 lelőhelyről eddig nem jelentettek olyan kulturális bizonyítékokat, amelyek alátámasztanák a korai emberi csoportok jelenlétét. A régészek azonban most bizonyították a kihalt fauna és korai emberi csoportok mobilitására alkalmas táj létezését Dél-Amerika csendes-óceáni partvidékén.