Silenus-t gyakran részegen ábrázolják, mint akinek szatírok vagy egy szamár segítségére van szüksége ahhoz, hogy talpon maradjon. Dionüszosz hívei közül a legidősebbnek, legtudósabbnak és erősen mámorosnak tartották őt, akit az orfikus himnuszokban az ifjú isten mentoraként azonosítottak.
A mellszobor a Krisztus utáni 1. századból származik és egyfajta acélgyári súly, amelyet a tárgyak mérlegelésére használtak egy acélmérlegnek nevezett eszközön.
A készülék úgy működött, hogy egy ellensúlyt (az acélsúlyt) használt, amely a hosszabb kar mentén csúszva ellensúlyozta a terhet és jelezte a tárgyak súlyát.
A súly mérete mindenképpen meglepő, mert ezek a súlyok általában egy kicsit kisebbek szoktak lenni
– mondta Julie Shoemark, a leletmentő tiszt a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Azt mondanám, hogy egy ilyen állapotú és Silenust ábrázoló tárgy különösen szokatlan.
Edward Dougherty, a Northern Archaeological Associates munkatársa szerint a római korban, a Krisztus utáni 1. és 2. században Cockermouth környéke regionális csomópont lehetett, amely a cumbiai várakhoz, például a közeli Burrow Walls római erődhöz és Alaunához (Maryport) vezetett.
Az ásatások egy római kori út bizonyítékát is feltárták, amely a Derwent folyón átívelő híd felé igazodik, ami emellett római kori házak alapjait is megtalálták a régészek.
Az előkerült kerámiák többsége samiai kerámia (a római kori Britanniában használt, magas státuszú kerámia), amelyet főként Gallia (Franciaország) déli, középső és keleti területein készítettek.