A Föld növekvő népességének előnyeit és hátrányait heves viták övezik: a támogatók a gazdaságra és a technológiára gyakorolt pozitív hatásokra hivatkoznak, a kritikusok pedig a környezetre és a társadalmi harmóniára jelentett veszélyeket hangsúlyozzák.
Bár a szakemberek szerint azzal mindenképpen lehet érvelni, hogy a kisebb népességnek kevesebb energiára, lakhatásra, élelmiszerre és vízre van szüksége, ám akad néhány jelentős fenntartás is ezzel kapcsolatban.
A legfontosabb, hogy a népességnövekedés várható megfordulása azt jelenti, hogy jelentős beruházásokra lesz szükség az oktatás és az egészségügy területén, nem beszélve arról, hogy miként lehet leküzdeni a gazdasági egyenlőtlenségeket egy elöregedő társadalomban.
Ezeket a rendkívüli fordulatokat olyan politikai és beruházási ütemtervnek tervezték, amelyek az emberek többsége számára működni fognak
– írják jelentésükben a szerzők, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Nem valami lehetetlen, elérhetetlen utópia megteremtésére tett kísérletet jelentenek; ehelyett egy rendkívüli nyomás alatt álló bolygón egy rugalmas civilizáció alapvető alapját képezik.
A jelentés előrejelzései kiterjedt kutatásokon alapulnak, és ezek nagy része azt is mutatja, hogy a világ leggazdagabb embereinek felső 10 százaléka tehető úgymond felelőssé leginkább a környezet stabilitását veszélyeztető túlfogyasztásért; beleértve az éghajlatváltozást is.
Az emberiség fő problémáját a „luxus" szén- és bioszférafogyasztás, nem pedig a népesség jelenti
– mondta Jorgen Randers környezetkutató, az Earth4All nevű kezdeményezés egyik modellezője, aki a Global Challenges Foundation szervezettel együttműködve dolgozott a jelentés elkészítésén. – Azokon a helyeken, ahol a népesség a leggyorsabban növekszik, rendkívül kicsi az egy főre jutó környezeti lábnyom, összehasonlítva azokkal a helyekkel, ahol a népesség csúcsát már évtizedekkel ezelőtt elérték.
A tanulmány szerzői tudományos adatok felhasználásával megjósolták, hogyan lehet a népességnövekedést kezelni az egyes főbb régiókban azzal a céllal, hogy olyan emberi népesség alakulhasson ki, amely hosszú ideig képes lenne boldogulni a Földön.
Az elemzésben tíz országot és régiót vettek figyelembe, Kínától az Egyesült Államokon át a Szaharától délre fekvő Afrikáig.
Ahogy arra a tudósok rámutattak, a népességnövekedés mértéke jelenleg több afrikai országban, például Angolában, Nigerben, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Nigériában, valamint néhány ázsiai országban, például Afganisztánban a legmagasabb.
A kutatók egy nemrégiben épített dinamikai modell segítségével két különböző forgatókönyvet vizsgáltak meg, amelyek még ebben az évszázadban bekövetkezhetnek.
Az első forgatókönyv, amely a „Túl kevés, túl késő" komor címet viseli, úgy képzeli el a világot, hogy ugyanúgy „kanyarog" tovább, ahogy azt már teszi 1980 óta. Ez arra a feltételezésre épül, hogy az olyan változók, mint a születési ráta, a megtakarítási és adósságszintek, az adókulcsok és a jövedelemmodellek a jelenlegi mintákat folytatják.
Ennek a forgatókönyvnek az előrejelzése szerint a világ népessége 8,8 milliárd főre tehető majd a század közepén, majd 2100-ban fokozatosan csökkenni kezd, egészen 7,3 milliárdra.
A prognózis szerint a globális egyenlőtlenség, az ökológiai lábnyom és az élővilág kihalása a gazdasági és népességnövekedés lassulásával nőni fog. Ahogy az országokon belüli és az országok közötti társadalmi megosztottság nő, a regionális összeomlások úgy fokozódhatnak, különösen a gyenge gazdaságú és gyenge kormányzatú országokban.
Az „Óriási ugrásnak" elnevezett, reménykeltőbb második forgatókönyv szerint a világ népessége csak 2040 körül éri el a 8,5 milliárdos csúcsot, ami az évszázad végére mindössze hatmilliárdra csökken. A szerzők szerint ennek az optimista kimenetelnek az egyik döntő tényezője az lenne, hogy a gazdasági egyenlőtlenséget világszerte felismerjék, mint a megosztottság forrását, valamint a demokráciára és az emberi fejlődésre jelentett fenyegetést.
Ebben a feltételezett jövőben a szélsőséges szegénység 2060-ra megszűnne, ami mélyreható hatással lenne a globális népességnövekedésre.
Ehhez a fordulathoz azonban hatalmas szegénységcsökkentő beruházásokra, valamint forradalmi élelmiszer- és energiabiztonsági, egyenlőtlenségi és nemek közötti egyenlőségi politikákra lenne szükség.
Jorgen Randers úgy véli, hogy a mindenki számára „jó élet" csak akkor lehetséges, ha a gazdag elit szélsőséges erőforrás-felhasználása csökken.
A szerzők szerint más, nagy előrejelzések figyelmen kívül hagyták eddig a gyors gazdasági fejlődést, mint a növekvő népességszámra adott egyfajta megoldást.
Kevés kiemelkedő modell szimulálja egyszerre a népességnövekedést, a gazdasági fejlődést, valamint ezek összefüggéseit
– állítja Beniamino Callegari közgazdász, a jelentés egyik szerzője. – Mi több, az ENSZ modellezési megközelítése sem magyarázza meg a trendek eredetét és jövőbeli változásait.
Ilyen például az, hogy miért és hogyan tér el egy társadalom születési és halálozási rátája a történelmi normáktól, és hogy mit jelent ez a jövőre nézve.
A szakemberek tisztában vannak azzal, hogy az alacsony jövedelmű országokban egy gyors gazdasági fejlődés óriási hatással lenne a termékenységi arányszámokra is.
A termékenységi ráta csökkenhet, ahogy a lányok is hozzáférhetnek az oktatáshoz, a nők pedig gazdaságilag megerősödhetnek, és ezáltal jobb egészségügyi ellátáshoz juthatnak
– tette hozzá Per Espen Stoknes pszichológus és közgazdász, a tanulmány társszerzője.
Hozzáfűzte azt is, hogy kétségtelenül több kutatásra és néhány,
nagyobb horderejű változásra van szükség.
A szerzők ugyanakkor megjegyzik, hogy a forgatókönyveikkel azt kívánták elérni, hogy „szemléltessék, hogy
A jelentés ezért egyfajta munkadokumentumként jelent meg: People and Planet: 21st Century Sustainable Population Scenarios and Possible Living Standards Within Planetary Boundaries (magyarul „Ember és bolygó: 21. századi fenntartható népesedési forgatókönyvek és lehetséges életszínvonal a bolygó határain belül") címmel.