A Georgia Institute of Technology, a Seton Hill University és a Pennsylvania State University kutatói az iszapugró gébet tanulmányozták, hogy jobban megértsék, miért a szárazföldi élet alapvető viselkedése a pislogás.
Az iszapugró géb egy kétéltű hal, amely napjának nagy részét a szárazföldön tölti. Bár az iszapugró gébek távoli rokonságban állnak a négylábúakkal (tetrapodák), vagyis azzal a csoporttal, amelybe az ember és más négy végtagú gerincesek tartoznak, a kutatók úgy vélték, hogy a halak tanulmányozása feltárhatja, hogyan fejlődött ki a pislogás, amikor ezek az állatok elkezdtek a szárazföldön mozogni.
"A gébek anatómiáját és viselkedését összehasonlítva a korai tetrapodák fosszilis emlékeivel, azt állítjuk, hogy a pislogás mindkét csoportban a szárazföldi élethez való alkalmazkodásként jelent meg" - mondta Tom Stewart, a Penn State egyetemi docense és a tanulmány egyik szerzője. "Ezek az eredmények segítenek megérteni saját biológiánkat, és egy sor új kérdést vetnek fel az élő fajoknál megfigyelhető pislogási viselkedés sokféleségével kapcsolatban."
A gébek úgy pislognak, hogy a szemüket lefelé, a szemgödrükbe szívják. Ennek a viselkedésnek az evolúciójához azonban nem volt szükség sok új alkatrész, például új izmok vagy speciális mirigyek evolúciójára. Ehelyett a gébek a már meglévő szemizmaikat használják új módon.
"Ez egy nagyon izgalmas eredmény, mert azt mutatja, hogy egy új, összetett viselkedés evolúciója viszonylag kezdetleges struktúrák segítségével is megvalósítható" - mondta Brett Aiello, az Agile Systems Lab korábbi posztdoktori munkatársa, aki jelenleg a Seton Hill egyetemi docense.
A kutatócsoport ezután azt vizsgálta, hogy miért pislognak az iszapugró gébek. Egy sor kísérlet során megállapították, hogy a gébek három fő ok miatt pislognak: a szem benedvesítése, tisztítása és védelme érdekében. Az ember és más szárazföldi gerincesek is ezekért a funkciókért pislognak.
"Azt találtuk, hogy egyetlen viselkedés három összetett, különböző funkció megvalósítására is bevethető" - mondta Aiello. "Ezek az eredmények nemcsak az embereknek segítenek megérteni a saját evolúciós történetüket, hanem segítenek újraértékelni a gerincesek evolúciós történetében bekövetkezett nagy átmenetekhez, például a vízből a szárazföldre való átmenethez szükséges alkalmazkodást is."