Az MGYT elsőként 2013-ban választotta meg az „év gyógynövényét", mely címet akkor a boldogasszony tövisének is nevezett máriatövis nyerte el.
A kezdeményezés célja, hogy évről évre újabb gyógynövény kerüljön reflektorfénybe, miáltal felhasználási lehetőségei, növénytani jellegzetességei széles kör számára válhatnak ismertté.
Azonban hamar tegyünk is rendet a gesztenyék környékén... Bár a népnyelv a „szelíd" és a „vad" fajtát is egyaránt gesztenyének hívja, rendszertani szempontból előbbi a bükkfafélékhez, utóbbi a szappanfafélék családjába tartozik. Növénytani szempontból tehát két teljesen eltérő fajról beszélünk, és a fákat tüzetesebben megvizsgálva a névbéli hasonlóság ellenére valóban elég markáns különbségeket találunk közöttük, ráadásul termésük felhasználási területei is egészen eltérőek.
A szeptember vége felé érő, szúrós külső burokkal rendelkező terméseket leginkább a konyhában hasznosították. Az aszalva, szárítva, vagy éppen füstölve tartósított termések hosszú hónapokon keresztül könnyen tárolhatók, sokféle módon készíthetünk belőle ételt.
Jóval kevesebben tudják, hogy a szelídgesztenyének is van gyógyhatása: a kora tavasszal gyűjtött lombleveleit a népi gyógyászatban köhögéscsillapításra, hörghurut gyógyítására is használták. Csersavtartalmának köszönhető összehúzó hatása miatt különféle haj- és fejbőrápolási kozmetikumok alapanyagát is jelenti.
A „gesztenye" szó a legtöbb ember számára azonban mégis talán inkább az idén reflektorfénybe kerülő vadgesztenyét jelenti. A fát annak nagyméretű, felálló virágzata miatt a népnyelv sok helyen bokrétafának is nevezi. Szeptember végén, októberben gyűjthető termése számos költőt és írót is megihletett: Kipp-Kopp meséje generációk számára hozta közelebb a gesztenyék különleges világát...
A gyógyászatban elsősorban a növény hatalmasra nőtt, tüskés burokba zárt magját használják, de akár kérgét és levelét is gyűjthetjük.
A gesztenyéből előállított készítményeket elsősorban visszeres problémák, trombózis esetén használhatjuk. A népi gyógyászatban bőrbajok kezelésére és az érfalak erősítésére is javasolják. Szaponintartalma miatt a vadgesztenye termését a ruhák mosása során is felhasználhatjuk. A mosódióhoz hasonlóan egészben, vagy felfőzve-összedarálva folyékony mosószerként alkalmazzuk.
A vadgesztenyére sajnos komoly veszélyt jelent az utóbbi évtizedekben egyre jobban elszaporodó, Észak-Amerikából behurcolt vadgesztenyelevél-aknázómoly. Az apró méretű lepkeféle egyetlen tápnövénye a fehér virágú vadgesztenye. A levelekben áttelelő kártevő ellen ráadásul igen nehéz védekezni, mivel egy évben akár három alkalommal is rajzik.
(Forrás: Györgytea: https://www.gyorgytea.hu/)