Az idősödő és az idős korosztály tagjai sajnos komoly rizikófaktorként kell, hogy tekintsenek az elesésre. Az esés pedig nem csak a sérülés és a törés veszélye miatt kockázatos, de az eleséstől való félelem erősen visszavetheti az idősek fizikai aktivitását, a napi teendők ellátását, következményképpen pedig rontja az életminőséget, és gyakran elszigeteltséghez, kiszolgáltatottsághoz vezet. Az is igen gyakori, hogy a folyamat egy bizonyos pontján a család felügyeletére és ellátására szorul az idős személy. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a lehetőség szerint visszaszorítsuk az esések számát és csökkentsük a rizikófaktorokat. Ez utóbbi célkitűzés gyakorlati megvalósítást igényel, hiszen biztonságossá kell tenni a környezetet: például el kell távolítani a botlást lehetővé tevő tárgyakat, szőnyegeket, kapaszkodókat kell felszerelni a fürdőszobába, vécébe, megfelelő szemüveget kell biztosítani, stb. A másik oldalról pedig idejekorán fel kell készíteni az idősödő családtagot az időskor kihívásaira. Ennek egyik bizonyítottan hatékony eszköze a rendszeres mozgás és a személyre szabott gyógytorna.
2020-ban jelent meg az a finn kutatás, amely 20 éven keresztül követett 187 nőt, akik közül 103-an rendszeresen végeztek szabadidős női tornát, míg a kontrollcsoport, vagyis 83 nő ülő életmódot folytatott. A kiinduláskor 62,8 év volt a hölgyek életkora. A cél az volt, hogy megvizsgálják, hogyan befolyásolja a fizikai aktivitás a sérüléssel járó esések számát. A kutatók azt tekintették sérüléssel járó esésnek, amellyel orvoshoz kellett fordulni. 20 év adatgyűjtés után az eredmények azt mutatták, hogy a rendszeres mozgás 30%-kal csökkentette a komolyabb esések számát! A szakemberek tehát okkal vonták le azt a következtetést, hogy még idejében fel kell hívni az idősebbek, sőt a középkorúak figyelmét a fizikai aktivitás – akár gyógytorna – jelentőségére a későbbi kockázatok csökkentése végett. A 20 évnyi követés során ráadásul a rendszeres mozgás más előnyei is megmutatkoztak. A rendszeresen gyakorló menopauzán átesett nők általánosságban jobb fizikai állapotban voltak azáltal, hogy az rugalmasságuk, egyensúlyuk és az izomerejük is fejlődött.
- Amikor gyógytornára gondolunk, sokaknak még mindig csak a regeneráció során végzett gyakorlatok jutnak eszébe. Ezek valóban döntő szerepet játszanak a felépülésben, de érdemes a megelőzést is szem előtt tartani, különösen, ha azt vesszük észre, hogy idősödő családtagunk mozgása már nem a régi, bizonytalanabb a járása, romlik az egyensúlya – hangsúlyozza Gutlébeth Nikoletta, a FájdalomKözpont gyógytornásza. – Ennek a folyamatnak szinte törvényszerű velejárója lehet az egyre gyakoribb, és sokszor egyre súlyosabb következményekkel járó esések megjelenése.
Az esések egyik legsúlyosabb következménye lehet a csípőtörés, illetve a fej és a bordák sérülése, ami hosszútávon akár az önellátás képtelenségével is járhat. Ezt a kockázatot azonban jelentősen csökkenteni lehet személyre szabott gyógytornával!
60 év felett, illetve állapottól függően akár korábban is érdemes részt venni egy gyógytornász által végzett felmérésen, ahol többek közt az izomerőt, az egyensúlyt, a járásstabilitást is vizsgálja a szakember. - Amint fény derítettünk arra, melyek a sérülékeny területek, mi okozhat olyan tüneteket, mint a lassabb, nehézkesebb járás, a székből, ágyból való felállás vagy a lépcsőzés nehézsége, vagy az egyensúly látható zavara, ki tudjuk dolgozni azt a mozgássort, amely javít a helyzeten, de legalábbis lassítja a romlást. A jól betanított, felügyelt gyógytorna gyakorlatok, ha rendszeresek végzik azokat és időről időre szakember ellenőrzi, korrigálja a kivitelezést, nagyfokú biztonságérzetet és magabiztosabb mozgást tesz elérhetővé még az idős embereknek is. Ezáltal pedig nem csak fizikailag, de lelkileg is megerősödhetnek, ami a család számára is megnyugtató lehet. A lényeg annak a belátása, hogy nem szabad hagyni a végletekig romlani a helyzetet, minél előbb aktívan kell tenni az időskori mozgásbiztonságért!
(Forrás: FájdalomKözpont (www.fajdalomkozpont.hu))