A legenda szerint a húsvéti nyuszi egy hosszú fülű, bolyhos farkú lény, amely házról házra ugrál, hogy ünnepi kosarakat szállítson az otthonainkba. A különös állat történetében azonban ennél jóval több van, amit kevesen ismernek.
Tény, hogy a Biblia sehol nem tesz említést mitikus nyulakról, amelyek Jézus Krisztus feltámadásának napján tojásokkal ajándékoznák meg a gyerekeket.
Ezért is merül fel a kérdés: hogyan válhatott mégis a nyúl a kereszténység egyik legfontosabb újjászületési és megújulási ünnepének kiemelkedő részévé?
Az európai hagyományokban a húsvéti nyúl szimbolikája régóta ismert: az állatnak számos rituális és vallási szerepet tulajdonítottak az elmúlt évszázadok során. Az újkőkori Európában gyakran temettek nyulat a halottak mellé egy szertartás kíséretében, amit a régészek egyfajta vallási rituáléként értelmeznek, ahol a nyulak valószínűleg az újjászületést jelképezték.
A nyulak rituális temetése több mint ezer évvel később, még a vaskorban is mindennaposnak számított.
Krisztus előtt 51-ben maga Julius Caesar is megemlítette, hogy vallási jelentőségük miatt nem fogyasztanak nyúlhúst Nagy-Britanniában. Az uralkodó valószínűleg tisztában volt azzal, hogy a klasszikus görög hagyomány szerint a nyulakat Aphrodité, a szerelem istennője szentként tisztelte.
Nem véletlen, hogy Aphrodité fiát, Erószt is gyakran egy nyúllal a kezében ábrázolták, amit a szakemberek a „csillapíthatatlan vágy szimbólumaként" értelmeznek.
Tény, hogy a görög világtól kezdve a reneszánsz korig, a nyulak többször jelennek meg a szexualitás szimbólumaként az irodalomban és a művészetben.
A húsvéti nyúl szimbóluma más elméletek szerint egy ősi pogány hagyományból ered: Eostre (vagy más néven a germán Ostara istennő) ünnepén az emberek a termékenység és a tavasz istennőjét tisztelték. Az istennő állatszimbólumának a nyúlt választotta, amely magas szaporodási rátája miatt régóta képviselte hagyományosan a termékenységet.
A legenda szerint egyszer átváltoztatott egy madarat nyúllá, majd a hálás tapsifüles köszönetképpen színes tojásokat rakott.
Az istennő nevében megtartott pogány tavaszünnep hamarosan beolvadt Krisztus feltámadásának keresztény ünnepébe.
Amerikában először a Pennsylvaniába érkező német bevándorlók vezették be az 1700-as években, akik állítólag az óhazából hozták magukkal az „Osterhase" vagy más néven az „Oschter Haws" névre hallgató, tojást tojó nyúl hagyományát. A legenda szerint a nyúl színes tojásokat hagyott ajándékként a jól viselkedő gyerekeknek, ezért azok elkezdtek fészkeket készíteni az állatnak, amelyekben a nyuszi otthagyhatta a tojásait. Néhol még répát is tettek bele, hátha a nyúl megéhezett.
A húsvéti hagyomány végül egész Amerikában, majd világszerte is elterjedt, egyre több helyen vált népszerűvé.
A mesebeli nyuszi „feladatai" hamarosan kibővültek: a tojások mellett idővel más finomságokat, például csokoládét és játékokat is elkezdett ajándékozni. A húsvéti kosarak az évek során aztán egyre bonyolultabbá és sokszínűbbé váltak.
Már az 1600-as évekből származó angliai írásos beszámolók is említést tettek a húsvéti nyúlról, különösen a hagyományos húsvéti nyúlvadászat és a húsvéti nyúlhús fogyasztása tekintetében.
Az egyik hagyományt „Hare Pie Scramble" (magyarul „nyúlpite küzdelem") néven ismerték, amelyet az angliai Leicestershire-ben található Hallaton faluban tartottak. A kihívás során a versenyzők nyúlhúsból készült pitét ettek, akik „kapkodtak" egy-egy szeletért. A helyi plébános 1790-ben megpróbálta leállítani ezt a szokást az pogánysággal való kapcsolata miatt, ám nem járt sikerrel és a mai napig folytatják a településen.
Mivel a nyulak emlősök és elevenszülők, ezért nyilván tévesen került a köztudatba, hogy a húsvéti nyuszi tojást „tojna" az ünnepnapon. A furcsa biológiai tévedésre talán az ikonográfia vegyítésében rejlik a válasz. A tojást, akárcsak a nyulakat, régóta a termékenység, az újjászületés és az új élet ősi szimbólumának tekintik, ami szorosan kapcsolódik a húsvét tavaszi ünnepéhez.
A nyulak a tojásokkal együtt a tavasz és a megújulás általános jelképeivé váltak, amelyek az évszázadok során beépültek a húsvéti ünnepkörbe.
A húsvéti tojás, mint az új élet ősi szimbóluma emellett Jézus feltámadását és a sírból való kiemelkedését is jelképezi. A tojások díszítésének hagyománya egészen a 13. századig nyúlik vissza, amikor ez az étel a nagyböjt idején tiltottnak számított. Az emberek a böjti időszak végéhez közeledve feldíszítették őket, hogy az elfogyasztásuk még ünnepélyesebbé tegye a húsvétvasárnapi lakomát.
A húsvéti nyuszit manapság általában fehér, hosszú fülű állatként ábrázolják, amely gyakran visel színes, emberi ruhákat. Jellemzően a húsvéti felvonulásokon, a bevásárlóközpontok üzleteiben és más ünnepi eseményeken találkozhatunk vele.
A „modern" húsvéti nyulak színes tojásokkal, csokoládéval, cukorkával és más finomságokkal teli kosarat tartanak a kezükben, amit aztán kiosztanak a gyerekeknek, akárcsak a Mikulás karácsonykor.
A húsvéti nyúllal néhány helyen fényképet is készíthetünk, egyfajta emlékképként az ünnepre.
Bár a húsvéti nyuszi hagyománya számos országban elterjedt, nem mindenhol a nyúl „hozza" a húsvéti tojásokat. Ausztráliában a tavaszi ünnepet például a húsvéti erszényesnyúllal köszöntik, amely egy veszélyeztetett, az országban őshonos, nyúlszerű erszényes állat. A húsvéti ajándékosztó állatok közé tartozik emellett a húsvéti kakukk Svájcban, Németország egyes részein pedig a húsvéti róka vagy a húsvéti kakas.