Az egyszerűen „pelota" (magyarul „labda"") néven ismert maja labdajáték eredete több mint 3000 évvel ezelőttre vezethető vissza, amely fontosságát a Popol Vuh is kiemeli, amely a K'iche' nép és uralkodóik történetét meséli el.
Magát a játékot úgy ábrázolják, mint a „sötétség és a fény erői közötti csata újrajátszásának módját", a megújulás vallási eseményét, amelyet a maják a további létezésük szerves részének tekintettek.
Ezzel és az áldozatok bemutatásával az istenek iránti odaadásukat fejezték ki.
A tudósok véleménye arról azonban megoszlik, hogy kik lettek a játékok során a rituális gyilkosságok célpontjai, és milyen gyakran került sor ilyen áldozatokra.
A „Vörös Háznak" is nevezett Casa Colorada építészeti komplexumban végzett ásatások során a régészek egy labdajáték-jelzőt találtak, amely a terminális klasszikus vagy korai posztklasszikus korból származik.
A jelző 32,5 centiméter átmérőjű és akár 40 kilogramm súlyú, a felületét egy úgynevezett domborműves csík díszíti, amely egy ikonográfiai belső teret vesz körül, és amelyben két figura található, amelyeket maja labdajátékosoknak értelmeztek.
A feliratok sávja 18, úgynevezett kártussal (az a hosszúkás keret, a neveket írták) jelzi a 12 Eb 10 Cumku dátumot, ami Krisztus után 894-es lehetséges dátumra utalhat.
A bal oldali szereplő tollas fejdíszt és egy virág alakú elemet, valószínűleg tavirózsát ábrázoló szíjat visel
– mondta a vésett kép leírásaként Santiago Alberto Sobrino Fernández régész a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Az arccal egy vonalban egy tekercs van, amely lélegzetként vagy a hangként értelmezhető.
Hozzátette: az ellenfél egy „kígyóturbán" néven ismert fejdíszt visel, amelynek ábrázolása több helyen is látható Chichén Itzá-ban.