150 éve halt meg az egyik leghíresebb Afrika-utazó, David Livingstone

Stanley és Livingstone találkozója, korabeli metszeten

Százötven éve, 1873. május 1-jén hunyt el David Livingstone skót misszionárius és Afrika-utazó, a Ngami-tó és a Viktória-zuhatag felfedezője, a fekete kontinens egyik leghíresebb kutatója.

Oroszlántámadás okozott maradandó sérülést a karján, de ez sem szegte kedvét

A Glasgow közeli Blantyre-ben született 1813. március 19-én, szegény munkásszülők hét gyermeke közül másodikként. Már tízéves korától egész nap a pamutfonóban dolgozott, de hajtotta a tudásvágy, első keresetéből latin nyelvkönyvet vett, esti iskolába járt. A mélységesen vallásos Livingstone úgy döntött, hogy orvos-misszionárius lesz: 1836-tól a glasgow-i egyetemen munka mellett görögöt, teológiát és orvostant hallgatott, 1840-ben Londonban szerzett orvosi oklevelet.

David Livingstone egykorú portréja Forrás: Wikimedia Commons/Frederick Havil

Első hittérítő útjára 1840 végén indult: eredetileg Kínába készült, de az ópiumháború miatt végül Dél-Afrika mellett döntött. 1841 tavaszán érkezett Fokvárosba, ahonnan az angol kolóniától északra fekvő, feltáratlan vidékre indult, megismerte a helyi nyelveket és szokásokat és messzebb hatolt be a Kalahári-medencébe, mint előtte bármelyik fehér ember. 1843-ban túlélt egy oroszlántámadást, ami azonban nem szegte kedvét, bár bal karján maradandó sérülést szenvedett.

Livingstone karján oroszlánharapás ejtett súlyos, maradandó sérülést Forrás: Biosphoto via AFP/Michel & Christine Denis-Huot / Biosphoto/Michel & Christine Denis-Huot

Livingstone nem tartozott a hagyományos hittérítők közé: az a meggyőződés hajtotta, hogy az ő feladata megtalálni az utat a kontinens szívébe, amelyet azután a misszionáriusok és kereskedők használhatnak, megingatva a rabszolga-kereskedelmet. Az afrikaiakat magával egyenlőknek tekintette, iparra és földművelésre próbálta őket tanítani. Harminc évet töltött Afrikában és a becslések szerint haláláig összesen mintegy 46 ezer kilométert tett meg, mindezt főként gyalog.

Ő volt az első európai, aki óceántól óceánig átszelte a afrikai kontinenst

Neve az 1849-es, Williamm Oswell vezette expedíció révén vált ismertté. Az út során átkeltek a Kalahári-sivatagon, felfedezték a Ngami-tavat a mai Botswanában, eljutottak a Zambézi és a Cuando folyókig,

ezért a Brit Királyi Földrajzi Társaságtól aranyérmet és pénzjutalmat kapott,

a társaság később is támogatta őt. Miután családját Skóciába küldte, 1853-ban újfent a kontinens belsejébe indult, hogy "terjessze a kereszténységet, a kereskedelmet és a civilizációt", megtalálja az utat az Atlanti-óceánhoz.

Zulu harcosok törzsi tánca Livingstone útleírásából Forrás: Wikimedia Commons/ David Livingstone

A Zambézi közeli Linyantiból indulva sok viszontagság és betegség után 1854 májusában elérte az angolai Luandát az Atlanti-óceán partján, majd épségben visszajutott kiinduló állomására. Néhány hónap pihenő után, 1855 novemberében a Zambézit kelet felé követve a mai Zambia és Zimbabwe határán

felfedezte a világ egyik legnagyobb, száz méter magas vízesését,

amelyet a bennszülöttek csak "mennydörgő füst" néven emlegettek, és Viktória királynőről nevezte azt el.

A Viktória-vízesés, amelyet Livingstone fedezett fel Forrás: Wikimedia Commons

1856 májusában a mozambiki Quelimane kikötőjénél elérte az Indiai-óceánt, azaz átszelte Afrikát. Angliában hősként fogadták, Viktória királynő afrikai konzullá nevezte ki, 1857-ben közzétett úti beszámolója 70 ezer példányban kelt el.

A brit hatóságok ezután egy újabb expedíció vezetésével bízták meg, de gőzhajója nem tudott felhatolni a Zambézi folyón, eljutott azonban a Nyasza-tóig és felfedezte a Chilwa-tavat.

A Zambézi vidéke Forrás: Wikimedia Commons

Az expedíción ezúttal vele tartott felesége is, de az asszony útközben maláriában meghalt. A felfedező 1864-ben visszatért Angliába, az útról írt könyvében szó esik a kininről mint a malária esetleges gyógyszeréről, sőt összefüggést keresett a malária terjedése és a fertőzött szúnyogok között.

Afrikában számos helyen őrzik az emlékét

1866-ban újabb expedíciót vezetett Afrikába és a missziós munka mellett a közép-afrikai vízválasztó és a Nílus forrásának felkutatását tűzte ki célul. Afrikai és indiai kísérőkkel indult Tanzániából, de összeütközésbe kerültek a ngoni törzzsel, emiatt a tervezettnél délebbre fordultak.

Livingstone komoly érdemeket szerzett az Afrika-kutatásban Forrás: Wikimedia Commons/Bernard Gagnon

Kísérői közül többen megszöktek, ők azt terjesztették, hogy Livingstone-t megölte egy bennszülött törzs, s miután egyre furább legendák kaptak lábra, a brit Royal Society expedíciót indított felkutatására, de nem jártak sikerrel.

Kelet-afrikai tájkép egy majomkenyérfával Forrás: Wikimedia Commons

Livingstone eközben zavartalanul folytatta útját, felfedezte a Mweru-, majd a Bangweulu-tavat, 1869 elején kiért a Tanganyika-tóhoz, két év múlva a Kongó egyik ágához, és már nyugatabbra járt, mint addig bármely fehér ember. Fél év múlva betegen, összetörten indult vissza, s 1871. november 10-én, amikor készletei már kimerülőben voltak, a Tanganyika-tó partján fekvő Ujijiban találkozott az újságíró Henry Stanleyvel, aki egy amerikai lap megbízásából őt kereste Afrika mélyén.

Stanley és Livingstone találkozója, korabeli metszeten Forrás: Wikimedia Commons

Stanley angolos kimértséggel üdvözölte a rajta kívül több ezer kilométeres körzetben egyetlen fehér embert: "Ugyebár Doktor Livingstone-hoz van szerencsém?" A két férfi között barátság alakult ki, együtt térképezték fel a Tanganyika-tó északi partját. Stanley, akire Livingstone jegyzeteit és naplóit is rábízta, egy idő után visszafordult, és a partvidéken gondoskodott arról, hogy Livingstone készleteit feltöltsék.

Az utánpótlást szállító expedíció azonban már csak az idős kutató holttestét szállító bennszülöttekkel találkozott: Livingstone 1873. május 1-jén a mai Zambia területén fekvő Chitambóban halt meg. Szívét afrikai földbe temették el, bebalzsamozott testét a londoni Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.

Afrikában számos helyen őrzik a nagy felfedező emlékét Forrás: Wikimedia Commons

Livingstone emlékét Afrikában számos helyen őrzik, többek között róla neveztek el egy hegységet Tanzániában, a Kongó folyó egyik vízesését és a Viktória-vízesés közelében egy zambiai várost. Skóciai szülőháza ma múzeum, archívuma a glasgow-i egyetemi levéltárban található. A britek 2002-ben beválasztották történelmük száz leghíresebb személye közé.
Forrás: MTVA Sajtóarchívumá