A jelenlegi lelőhely eredete a szász korszakra vezethető vissza. Az itt felfedezett építmény első dokumentált említését azonban Lanfranc canterburyi érsek tette 1086-ban, az úgynevezett Doomsday felmérés során, amikor a palotát 60 fontra értékelték.
A következő 400 év során az eredeti kastélyt jelentős mértékben bővítették, amit William Courtenay érsek nevéhez köthetünk, és aki a 14. század végénre lenyűgöző épületté alakíttatta át, egy nagy csarnokkal, írja a HeritageDaily online tudományos portál.
150 évvel később William Warham (Courtenay utódja) maradandó hatást gyakorolt a Tudor-korabeli épülettervezésre egy olyan palota megépítésével, amely a Hampton Court és a Tudor-korabeli építészet számos stílusának előfutárának tekinthető.
1514-ben Warham nekilátott Otford teljes átalakításának és egy olyan palotát hozott létre, amely méltó volt egy egyházi herceghez, és amely egyértelműen kifejezte annak hatalmát és státuszát. A meglévő épületek nagy részét lebontatta, és egy új, pazar palotát épített, amely meghatározta az Otford-palota jelenlegi elrendezését. Warham helyét később Wolsey bíboros vette át (aki a Tudor Anglia legfontosabb politikai vezetőjének számított) aki felerősítette a rivalizálást, amely Wolsey haláláig tartott.
Az Otford-palotát eztán olyan méretarányban tervezték és alakították át, hogy az bármelyik legnagyobb korabeli angliai palotával összehasonlítható.
Több mint 163 méterszer 98 méteres alapterületével nagyobb volt, mint a későbbi reneszánsz hatású Nonsuch Palace, vagy az Eltham Palace vizesárokkal körülvett területe.
A kastélyt az angol reformáció részeként szerezte meg VIII. Henrik angol király, aki 1537-ben királyi palotaként használta; az uralkodó azonban csak keveset költözött rá, így az épület állapota fokozatosan romlott.
1553 és 1558 között Reginald Pole bíboros, Canterbury római katolikus érseke lakott itt; ő volt az utolsó az 56 canterburyi érsek közül, aki a palotában lakott, mielőtt azt használaton kívül helyezték.
Most a Darent Valley Landscape Partnership, a Darent-völgy jellegzetes örökségi tájainak megőrzéséért és felértékeléséért dolgozó szervezet végzett elektromos ellenállásfelmérést a közösségi régészek a Palace Field területén, a fennmaradt palota romjai mellett.
A vizsgálat feltárta a palota északnyugati tornyát és a nyugati palotasort, megmutatva a magasabb ellenállást ott, ahol a falalapok találhatók, valamint a palota alaprajzának egyes szakaszait.
A szakemberek most együtt dolgoznak azon, hogy segítsenek megőrizni a palota jövőjét, és hozzáférhetőbbé tegyék az épületet a helyi közösségek számára.