Ez lehetett a Föld első tömeges állatpusztulása

Az őskori Szilur földtörténeti korszak végén a tengeri fajok 60 százaléka eltűnt

Az 538,8 millió évvel ezelőtti kambrium-robbanás óta (amikor a ma ismert állatfajok nagy része kialakult) öt jelentős tömeges kihalási esemény csökkentette az összes kicsi és nagy élőlény biológiai sokféleségét. Amerikai kutatók nemrég azonban bizonyítékot tettek közzé egy korábbi, körülbelül 550 millió évvel ezelőtti, az ediakara néven ismert időszakban bekövetkező pusztulásról, amely a neoproterozoikum földtörténeti idő utolsó időszakára tehető.

Bár az óceánokban akkoriban hemzsegtek az ismerős állatok, például szivacsok és medúzák, a biológiai történelem ezen korai időszakában a legtöbb élet idegennek tűnhet számunkra.

Számos állat puhatestű volt, néhányan inkább egy helyhez kötött növényleveleknek tűntek, másoknak pedig volt valamilyen páncélja.

Scott Evans, a Virginia Tech paleobiológusa és munkatársai adatokat gyűjtöttek össze a világ minden tájáról származó állatok ritka kövületeiről, amelyek az ediakara időszakában éltek. Azt találták, hogy

a biológiai sokféleségben korábban észlelt hirtelen eltolódások nem pusztán mintavételi torzítások.

Mivel a lágyabb testrészek jellemzően nem fosszilizálódnak olyan könnyen, mint a keményebb, ásványi anyagokkal jobban átszőtt anatómiai részek, a kutatók általában azt gyanítják, hogy a puhatestű állatok viszonylagos hiánya az ediakara későbbi szakaszaiban egyszerűen a konzerválódás kudarcának az eredménye. A globális fosszilis rekord azonban mást mutatott.

Az őskori Szilur földtörténeti korszak végén a tengeri fajok 60 százaléka tűnt el Forrás: Wikimedia Commons

A kutatócsoport megállapította, hogy az ediakara korábbi és középső szakasza, az Avalon (575-560 millió évvel ezelőtt) és a Fehér-tenger (560-550 millió évvel ezelőtt) szakasza között összességében megnőtt a biológiai sokféleség.

Jelentős különbségeket találtunk a táplálkozási mód, az életmód, az ökológiai szint és a maximális testméret tekintetében az Avalon- és a Fehér-tengeri csoportosulások között

– írta a csapat a PNAS szaklapban publikált tanulmányában, amit a ScienceAlert online portál idéz.

Hozzátették: ezen két időszak között több kisebb mozgékony állat jelent meg, amelyek a tengerfeneket uraló mikrobiális szőnyegen táplálkoztak. Korábban ezeknek az állatoknak a nagy része helyhez kötötten táplálkozott.

A táplálkozási módok azonban nem változtak ilyen módon a Fehér-tenger és az utolsó, ismert szakasz (550-539 millió évvel ezelőtt) között.

Úgy tűnik, hogy inkább a fajok megdöbbentő 80 százaléka tűnt el az ediakara ezen két szakasza között.

Az ediakara-fauna egyik élőlények lenyomata Forrás: Origo

Korábbi kutatások azt mutatták, hogy az említett hanyatlás azoknak a mozgékony állatoknak volt köszönhető, amelyek beásták a fosszíliákat vagy nyomokat hagytak ott, ami alaposan megváltoztatta a környezetet. A legújabb bizonyíték viszont arra utal, hogy másként történt.

A táplálkozási módok és életmódok minden típusa hasonló veszteséget szenvedett el, és a korábbi szakaszból ismert 70 csoportból mindössze 14 nemzetség maradt fenn.

A csapat azzal érvelt, hogy ha több újonnan kifejlődött faj vette volna át a „hatalmat", akkor az új és a régi fajok között időbeli átfedés is lett volna, ám ezt nem figyelték meg.

A diverzitás csökkenése a szakemberek szerint egy olyan kihalási eseményt jelez, ahol a nemzetségek elvesztésének százalékos aránya hasonló ahhoz, amit a tengeri gerincteleneknél jegyeztek fel a földtörténet eddigi öt, legsúlyosabb tömeges kihalási eseménye során.