Ázsiaiak hódították meg Amerikát

CANNON BALL, ND - DECEMBER 04: Native American and other activists celebrate after learning an easement had been denied for the Dakota Access Pipeline at Oceti Sakowin Camp on the edge of the Standing Rock Sioux Reservation on December 4, 2016 outside Cannon Ball, North Dakota. The US Army Corps of Engineers announced today that it will not grant an easement to the Dakota Access Pipeline to cross under a lake on the Sioux Tribes Standing Rock reservation, ending a months-long standoff. Scott Olson/Getty Images/AFP

A mai Észak-Kína partjaitól az utolsó jégkorszak, illetve az azt követő felmelegedés idején legalább két hullámban vándoroltak emberek Amerikába és Japánba. A felfedezés tovább színesíti az őslakos amerikai népesség ázsiai származásának történetét.

A tudósok mitokondriális DNS alapján követték nyomon egy női leszármazási ág útját Kína északi tengerpartjától az amerikai kontinensig. A modern és ősi mitokondriális DNS-adatok egybevetésével a csoport legalább két vándorlási hullámra talált bizonyítékot. A korábbi hullám a legutolsó eljegesedés idejére, a későbbi pedig az azt követő felmelegedés periódusára tehető. Nagyjából a második hullámmal egy időben ugyanannak a leszármazási vonalnak egy másik ága Japánba vándorolt. A Cell Reports folyóiratban közölt felfedezés magyarázatot adhat a Kínában, Japánban és az amerikai kontinenseken talált paleolit-kori régészeti anyagok hasonlóságára.

Az őslakos amerikaiak ázsiai származása komplikáltabb annál, mint korábban gondoltuk

– szögezte le Yu-Chun Li, a Kínai Tudományos Akadémia molekuláris antropológusa és a cikk első szerzője. – Eredményeink azt mutatják, hogy a korábban leírt szibériai, ausztralo-melanéziai és délkelet-ázsiai források mellett Kína északi partvidéke is hozzájárult az őslakos amerikai lakosság génállományához."

Bár sokáig uralkodott az a nézet, hogy az amerikai őslakosok elődei a Bering-szoros ideiglenes szárazföldi hídján Szibériából keltek át az Újvilágba, az újabban feltárt genetikai, geológiai és régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az őskori emberek több hullámban, Eurázsia különböző részeiről útnak indulva érték el az amerikai kontinenst.

Az amerikai őslakosok ázsiai gyökereinek nyomában a Kínai Tudományos Akadémia kutatócsoportja egy ősi leszármazási vonal útját követte, amelyről úgy vélték, hogy kapcsolatot teremthet az őskőkori kelet-ázsiai emberek és Chile, Peru, Bolívia, Brazília, Ecuador, Mexikó és Kalifornia alapító népességei között.

A szóban forgó leszármazási vonal genetikai nyomai a mitokondriális DNS-ben rejtőznek, amely az anyai ági öröklés követésére alkalmas.

A kutatók egész Eurázsia területéről több mint 100 ezer modern és 15 ezer ősi DNS-mintát böngésztek végig, és összesen 216 ma élő, illetve 39 őskori embert azonosítottak, akik a vizsgált ritka vérvonalhoz tartoznak. Az egyes egyedek felhalmozott mutációinak, földrajzi helyzetének és radiokarbon módszerrel meghatározott korának figyelembevételével a tudósok fel tudták rajzolni a leszármazási vonal törzsfáját.

A fa elágazási mintázata alapján két vándorlási eseményt azonosítottak az észak-kínai partvidékről az amerikai kontinensek irányába, és úgy vélik, az utazók mindkét esetben Amerika csendes-óceáni partjainál kötöttek ki, és nem jégmentes szárazföldi folyosót használták, amely még nem is állhatott rendelkezésre abban az időben.

Az első kivándorlási eseményre valamikor a legutolsó eljegesedés idején, vagyis a 19 500 és 26 000 évvel ezelőtti időpontok között kerülhetett sor, amikor a jégtakaró kiterjedése elérte a maximumát, és Észak-Kínában az emberi lét számára igen zord körülmények uralkodtak. A második esemény az ezt követő olvadási periódusban, a 19 000 és 11 500 évvel ezelőtti időpontok között következhetett be. Ebben az időszakban – feltehetőleg az egyre kedvezőbbé váló klíma hatására – az emberi népesség gyors növekedésnek indult, s ez hajthatta az addig lakatlan területek felé irányuló földrajzi terjeszkedést.

A kutatók váratlan genetikai kapcsolatra bukkantak továbbá az amerikai őslakosok és a japánok között.

Az olvadás idején egy másik kivándorlás is lezajlott az észak-kínai partoktól Japán felé. „Minket is meglepett, hogy ez az ősi vérvonal a japán népesség génállományához – különösen az őslakos ajnukéhoz – is hozzájárult" – tette hozzá Li.

Amerikai őslakos (illusztráció) Forrás: AFP/2016 Getty Images/Scott Olson

A felfedezés új megvilágításba helyezi a paleolit-kori Kína, Japán és Amerika régészeti leletei közötti hasonlóságokat. Konkrétan mindhárom régióban feltűnően hasonló a hajító- és lőfegyverek – nyilak és lándzsák – hegyének kialakítása. A jelek szerint „a pleisztocén kori kapcsolat Amerika, Kína és Japán között nem korlátozódott a kultúrára, hanem a genetikában is megmutatkozik" – fejtette ki Qing-Peng Kong, a Kínai Tudományos Akadémia evolúciósgenetikusa és a cikk rangidős szerzője.

Bár a jelen tanulmány a mitokondriális DNS elemzésén alapult, az Y kromoszóma tanulmányozásából levonható tanulságok alátámasztják, hogy az amerikai őslakosok férfi elődei nagyjából a női elődökkel egy időben szintén Észak-Kínában éltek. Bár a friss eredmények bővítik az amerikai őslakosok eredetéről alkotott képünket, számos kérdés még mindig nyitott. „Több alapító népesség származása továbbra is ismeretlen vagy vitatott – mondta el Kong. – A továbbiakban még több eurázsiai leszármazási vonalból szeretnénk mintákat gyűjteni és elemezni, hogy kiegészíthessük az amerikai őslakosság eredetének hiányzó részleteit."