A Kaliforniai Egyetem (UC) Berkeley, a Stanford Egyetem és az amerikai UC Irvine kutatói 62 idősebb, kognitív szempontból egészséges felnőtt bevonásával végzett vizsgálatuk alapján megállapították, hogy az Alzheimer-kórral összefüggő agyi elváltozásokkal küzdő személyek jobban teljesítettek a memóriafunkciós teszteken, ha több mély alvásban részesültek.
Mindez független volt az iskolai végzettségtől és a fizikai aktivitástól, két olyan tényezőtől, valamint a társadalmi kapcsolattól, amelyekről ismert, hogy hozzájárulnak az idősebb korban tapasztalható kognitív rezilienciához (ellenálló képességhez).
Azok, akik hasonló, Alzheimer-kórral összefüggő változásoktól szenvedtek, és akik nem aludtak olyan mélyen, nem teljesítettek olyan jól ugyanezeken a teszteken.
Ehhez képest az alvás kevés különbséget jelentett azoknál az egyéneknél, akiknél kevés volt a „lerakódás".
Az eredmények összességében azt feltételezik, hogy a nagymennyiségű, minőségi alvás segíthet támogatni a memória hanyatlását, amely a demencia kialakulásával kezdődik.
Gondoljunk úgy a mély alvásra, mint egy mentőcsónakra, amely a memóriát a felszínen tartja, ahelyett, hogy az Alzheimer-kór patológiájának súlya magával rántaná
– mondta Matthew Walker, a Kaliforniai Egyetem (UC) Berkeley idegkutatója, a tanulmány vezető szerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez azért különösen izgalmas, mert tehetünk ellene valamit: vannak tehát módszerek, amelyekkel javíthatjuk az alvásunkat, még az idősebb felnőtteknél is.
A BMC Medicine tudományos szaklapban publikált, új tanulmány egybecseng a korábbi kutatásokkal, amelyek az amiloid-béta fehérjék felhalmozódását találták az alvászavarral küzdő emberek agyában.
A rossz alvás azonban egyszerre kockázati tényezője és tünete az Alzheimer-kórnak, így az ok és okozat szétválasztása nehézkes.
Hasonlóképpen, a csomósodott amiloid-béta fehérjék csak az Alzheimer-kór jelei lehetnek, nem pedig annak kiváltó okai.