Háromezer éves liszt mutatta meg egy ősi pékség nyomait

Metsamor légi felvétele: a kép alsó részén az erődöt körülvevő falak. Fölöttük, az alsóvárosban egy árok látható, ahol egy liszttel töltött oszlopcsarnokos épületet fedeztek fel

Amikor a kutatók először találtak egy ősi porszerű anyagot az eltemetett építmény mellett, azt hitték, hogy az hamu. Az épület tetejének és gerendáinak elszenesedett maradványai mindenképpen egy nagy tűzre utaltak. A közelebbi vizsgálat során azonban kiderült, hogy az anyag valami egészen más: liszt.

A liszt nem olyasmi, ami általános felfedezésnek számítana a régészetben. A házakban megtalálható, de ez nem ház volt, hanem egy nagy építmény, és amikor a kutatók néhány kemencét is találtak, rájöttek, hogy ez egy nagy, ősi pékség lehetett.

Metsamor örmény városa valójában számos, jól őrzött titkot rejt.

A város egy több ezer éves régészeti lelőhely mellett fekszik. Mintegy 4000 évvel ezelőtt a település 10 hektárt foglalt el, és hatalmas falakkal vették körül, hogy távol tartsák a betolakodókat. A település később tovább növekedett, és 3000 évvel ezelőtt már közel 100 hektárosra bővült, számos templommal, műemlékkel, virágzó iparral és mezőgazdasággal.

A környék egyik legfontosabb kulturális és politikai központját jelentette.

Metsamorban 1965 óta folynak régészeti kutatások. A szovjet időkben ezeket kizárólag örmény tudósok végezték, ám a közelmúltban virágzó együttműködés kezdődött lengyel régészekkel. A csapatok az elmúlt évben találtak egy „arany sírt", amely tele van lenyűgöző ékszerekkel és leletekkel, de korábban is felfedeztek már arany nyakláncokat és aranyozott övszerelvényeket vadászó nőstény oroszlánok ábrázolásával.

Metsamor légi felvétele: a kép alsó részén az erődöt körülvevő falak. Fölöttük, az alsóvárosban egy árok látható, ahol egy liszttel töltött oszlopcsarnokos épületet fedeztek fel Forrás: Patryk Okrajek

Most viszont valami még meglepőbbet találtak: egy nagy pékség ősi maradványait.

A lengyel Science for Society tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a kutatók „két sorban összesen 18 faoszlopot találtak, amelyek egy nádfedeles, fagerendákkal ellátott tetőt támasztottak alá". A kutatók arra is találtak bizonyítékot, hogy később több kemencét is beépítettek. Ekkora szerkezet azonban nem volt jellemző abban az időben, ráadásul az épület leégett egy nagy tűzvészben.

Ez az egyik legrégebbi ismert ilyen típusú építmény a Dél-Kaukázusból és Kelet-Anatóliából

– mondta Krzysztof Jakubiak professzor, a Varsói Egyetem régészeti karának munkatársa a ZME Science online tudományos portálnak. – A maradványai viszont csak annak az ősi tűzvésznek köszönhetően maradtak fenn ilyen jól, amely a végét is jelentette.

A csapat szerint az is lehetséges, hogy a lisztet jóslásra használták, ami az épületet inkább templommá, mint pékséggé tenné - bár lehet, hogy mindkettőnek volt funkciója. A pontos felhasználás meghatározásához további kutatásokra van szükség, amelynek következő szakaszaiban a csapat feltárja a szerkezet szomszédos helyiségeit.