Megdöbbentő felfedezés: újabb helyeken lehet élet a Föld közelében

Az Ariel hold fotója, amelyet a Voyager 2 készített

A tudomány történetében nem áll példa nélkül, hogy korábbi megfigyelési adatok elemzése vezet új és fontos felfedezésekhez. Ez történt most is a legendás Voyager 2 űrszonda 1986-os észlelési adatainak feldolgozásával, illetve újraértelmezésével.

Furcsa anomáliák, amelyek rejtőzködő óceánokra utalnak

Az 1977. augusztus 20-án útjára indított Voyager 2 - annak az öt, ember alkotta eszköznek az egyike, amely képes elhagyni a Naprendszert és kirepülni a csillagközi térbe -, 1986 januárjában közelítette meg az Uránuszt, a Naprendszer negyedik legnagyobb bolygóját.

Az Uránusz a Voyager 2 egyik felvételén Forrás: NASA/JPL-Caltech

Az óriási, kékes színű gázbolygóról és holdjairól összesen nyolcezer nagy felbontású felvételt készített, amelyek mind a mai napig a legrészletesebb, legjobb felvételek az Uránuszról és rendszeréről.

A Voyager 2 űrszonda művészi ábrája Forrás: Public domain/Nasa/Jpl

A Voyger 2 nemcsak fényképfelvételeket, hanem fedélzeti műszereivel különféle részletes méréseket is végzett.

A mérések egy egészen furcsa jelenséget azonosítottak:

olyan töltött részecskék tömegét, amelyek az Uránusz magnetoszférájának bizonyos zónáiban nagy tömegben rekedtek meg. E töltött részecskéknek a fizika törvényei szerint szét kellett volna terjedniük, de ehelyett a bolygó egyenlítői zónájában halmozódtak fel, az Uránusz két nagyobb holdja, az Ariel és Miranda pályájának közelében.

Az Uránusz tengelye csaknem azonos a keringési síkjával Forrás: Hubble Space Telescope - NASA Marshall Space Flight Center

Az 1980-as évek végén még úgy vélték, hogy ez az anomália az Uránusz mágneses terében kitört mágneses viharokhoz hasonló forrásból származó nagy energiájú elektronok beáramlására utal.

A tetszetős magyarázatnak azonban számos problémája volt, amit hosszú évtizedeken át nem sikerült feloldani.

A Voyager 2 mérési adatainak újbóli részletes elemzése azt mutatta, hogy ezek a nagy energiájú elektronok az Ariel és a Miranda holdak környékére koncentrálódnak.

Az Uránusz rendszerének művészi ábrája Forrás: NASA/Johns Hopkins APL/Mike Yakovlev)

Hasonló anomáliát fedezett fel a Voyager 2 a Szaturnusz körüli térben is, amelyről ma már tudjuk – a Cassini űrszonda küldetésének is köszönhetően –, hogy ennek eredete az Encledus hold jégburka alatt rejtőző vízóceánra, pontosabban a vastag jeget áttörő vízgejzírekre vezethető vissza. Egy ugyanilyen észlelés vezetett el a Jupiter Europa nevű holdján rejtőző kiterjedt óceán felfedezéséhez is.

Izgalmas kérdés, hogy mit rejthet az uránuszi holdak jégvilága

Ian Cohen csillagász, a Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratórium kutatója a Science Alert tudományos portálnak nyilatkozva elmondta, már régebb óta gyanítják, hogy a nagy energiájú részecskék, illetve a mágneses mezők mérése nemcsak az űrkörnyezet megértése miatt, hanem a bolygókutatás szempontjából is kiemelkedő fontosságú kutatási terület.

Nem áll példa nélkül, hogy a nagy energiájú részecskék mérése egy-egy óceáni világ felfedezéséhez vezet"

- nyilatkozta Ian Cohen az Encledus és az Europa óceánjainak még korábbi felfedezésére utalva. A Voyager 2 mérései ugyanazt a mintát mutatják, amit az Encledus és az Europa holdaknál is tapasztaltak.

A Clipper űrszonda az Europa felett (művészi illusztráció) Forrás: NASA/JPL-Caltech

Mindez elég egyértelműen arra utal, hogy újabb két óceánnal gyarapodhat a Földön kívül, a Naprendszerben eddig felfedezett óceánok száma; az Ariel és a Miranda óceánjaival.

Az a tény, hogy a Naprendszeren belül nemcsak a Föld privilégiuma a folyékony víz, új megvilágításba helyezi a földönkívüli mikrobális élet lehetőségeit is.

Az Ariel hold fotója, amelyet a Voyager 2 készített Forrás: NASA/JPL

Az Arielen a víz jelenlétét az infravörös spektroszkópos mérések is megerősítették, amelyek kristályos vízjeget mutattak ki a hold felszínén. Az Ariel méretéből, összetételéből és az oldott sók, valamint az ammónia feltételezett jelenlétéből - amelyek csökkentik a víz olvadáspontját -, arra lehet következtetni, hogy az Ariel felszíne alatt két réteg különülhet el, az egyik egy sziklás mag, a másik pedig az e feletti vízjég, illetve folyékony víz.

A töredezett felületű Miranda Forrás: NASA/JPL-Caltech

A töredezett felszínű Mirandán észlelhető formációkat a mélyből felfelé áramló masszív vízjégtömeg okozhatja.

Ezt a mozgást az árapály hatás idézi elő, ami viszont hőt is termel.

Éppen ezért nagyon valószínű, hogy a Miranda felszíne alatt is jelen lehet a folyékony víz.

Ez lesz a közeli jövő legizgalmasabb űrkutatási projektje

A jelenlegi ismereteink szerint az élet kialakulásának egyik elengedhetetlen feltétele a víz. Sokáig úgy tudtuk, hogy csak a Földön van jelen nagyobb mennyiségben ez az élethez nélkülözhetetlen elem.

Az üledékes kőzetrétegek az egykori marsi kiterjedt víztömeg bizonyítékai Forrás: NASA/JPL-Caltech

Noha a Mars-kutatás legfrissebb eredményei alapján bizonyosnak vehetjük, hogy a távoli múltban a vörös bolygón is nagyobb mennyiségben volt jelen a folyékony halmazállapotú víz mint a potenciális alsóbbrendű marsi élet kialakulásának katalizátora, a Marson legnagyobb valószínűséggel legfeljebb csak a múltbeli élet nyomait kereshetjük.

A Miranda jeges felszínéről készített közeli fotó Forrás: Voyager 2 - NASA image

Ezzel szemben már a Naprendszer négy holdja is alkalmas terepnek látszik a feltételezett mikrobális élet létezéséhez. Éppen ezért a jövő legizgalmasabb űrkutatási projektje a Naprendszer négy, vízzel rendelkező holdjának alaposabb felderítése lesz.

(Forrás: Science Alert)